Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)

Szilárdfy Zoltán: Devóció És Dekoráció "Fris kisded kép, apácza munka”

men miniatűrön amely Nagy Szt. Terézt ábrázolja (5. kép). A festett fakereten belül, aranyszálas, csipkeszerű dísz szegélyezi a képecskét. Ezen belül ovális formátumú, plasztikus hatású, festett keret (keret a keretben!) ro- caille-os díszekkel, körülötte virágos ágakkal. Szt. Teréz arcmása, a kor portréfestészetének reprezentáns beállításában jelenik meg; függöny, előtte egy kis asztal attribútumaival: feszület, koponya, lángoló szív. Bölcsességre a Sentlélek galambja és a fénysugár utal.

A festett virágdíszeket plasztikusan is megformálták, egy ikonográfiái- lag is figyelemre méltó apácamunkán, mely Nepomuki Szt. Jánost a ravatalon ábrázolja (6 kép). Johannis Andreas Pfeffel rézmetszetes könyvéből, mely a szent boldoggá avatásakor jelent meg ismerünk már ilyen ábrázolást. A szent élettörténetét 31 metszeten bemutató ciklusból ez a kép azért fontos, mert a 17. századi ravatalképek típusa él tovább a Nepomuki Szt. János a ravatalon c. témában. Nepomuki Szt. János, akit elsősorban mint a gyónásititok vértanúját tiszteltek, az 1649-es csehországi pestisjárványtól kezdve, döghalál idején is hozzá fordultak segítségért. Exhumálása után ravatalánál sokan meggyógyultak és számos imameghallgatás történt.16 Ezért a ravatalképnek szinte mágikus, „halálriasztó” erőt tulajdonítottak. A népszerű téma az illusztratív ciklusból önállósult. Az elhunytak testének plasztikus virágkoszorúval történő díszítésének valóságos gyakorlatára világít rá egy múltszázadi följegyzés. Klobusiczky Péter kalocsai érsek (1752- 1843) gyóntatóatyja, Vigh Márton ferences barát írja a szentség hírében elhunyt főpap haláláról : . .és az ájtatos szemeit is befogtam, koporsóba

ültettem be az udvari Papokkal, a forgács helyett Rozmaring, Levendula, izsóp, borsika ágacskákat rakott a koporsóba Őexelentiája teste alá.”17

A Tridentinum szellemében készült apácamunkáknak a virágkoszorú mellett, másik fontos alkotóeleme a szentek ereklyéi voltak. A szentképek ereklyékkel való együttes alkalmazásának gyakorlata középkori előképekre vezethető vissza. A magánáhítatot szolgáló középkori táblaképek némelyikénél előfordul, hogy ereklyetartó is egyben a szentkép. Ilyen például a trencséni házioltárka. Középső tábláján Mária alakja körül, több ereklyetartó fülke helyezkedik el. Hasonló a Bártfai Madonna néven ismert táblakép is. Ezen már jól látható az a törekvés, ami a későbbi apácamunkákon is megfigyelhető, ereklyetartó fülkék elhelyezése a belső, ill. a külső kereten (8. kép).

Az ereklyés keretdekoráció egyedi megoldását választotta, egy ezüstö- zött rézfoglalatba helyezett diptichon készíője (7. kép). A baloldali minia21