Lengyel László (szerk.): Devóció és dekoráció - 18. és 19. századi korolstormunkák Magyarországon - Studia Agriensia 7. (Eger, 1987)
Szilárdfy Zoltán: Devóció És Dekoráció "Fris kisded kép, apácza munka”
megbecsült Agnus Dei viaszképet is, amelyet régebben a pápa uralkodásának első és hetedik évének Húsvét keddjén, a húsvéti gyertya maradványaiból szentelt. Az apácák által készült szentképeknek még egyéb fajtái is ismertek. Az egyik különösen kedvelt típuson például a ruhákat és drapériákat selyem, bársony rátétekkel ábrázolták, illetve a metszetet vagy festett képet hímzéssel tarkították, s tették érzékletessé. Rendszerint a testrészeket kézzel festették, vagy metszetként meghagyva, csupán az alakok ruházatát díszítették. A mélyített keretbe helyezett kivágott figurák fokozták a színpadi jelenetre emlékeztető valószerűség hatását. Ezek a kisméretű „theatrum sacrum”-ok, a magánáhítaton kívül a korízlésnek teljesen megfelelően, mint műtárgyak, az enteriőr eleganciáját emelték. Igen népszerűek voltak még a polion keretezésbe foglalt, aprólékosan megmunkált zsírkő- vagy viaszfigurák, illetve domborművek, valamint a csiszolt üveg- vagy fémlapra festett képecskék is. Előfordult, hogy a képeket hímzett passepartou vette körül, sőt nem egyszer maga a kép is tűfestéssel készült. Egykorú leltárakból az is kitűnik, hogy az apácamunkákat pénzbelileg is mint luxuscikket értékelték. A befektetett munkán kívül, az értékes díszítő anyagokat is becsülték. A kegytárgyak előállításának igényessége és drágasága, az apácarendek anyagi helyzetét is tükrözi. Némethy Lajos kutatásai szerint a klarisszák Budán többnyire aranyozott, ezüstözött vagy selyem szálakat használtak díszítéseikhez, az erzsébetiek pedig ugyanezt szövetből és papírból készítették. ,.Amazok gazdagabbak lévén, gyakran gyöngyöket és drágaköveket is alkalmaztak, míg ezek ilyenek utánzatával kénytelenek beérni11 Az apácamunkákra legjellemzőbb virágkoszorús keretdekoráció eredetét és változatait, a megismerni szándékozó, a séma árnyalt variánsaiban ismerheti fel. A rendkívül változatos anyagokat és technikákat fölvonultató keretdíszek archetípusa, részben a középkori miniatura festészetből származtatható. Egy flamand festő Alexander Bening (1469— 1519) minia- turája a Madonna körül elhelyezett virágokkal jól példázzák ezt. (1. kép) Az ábrázolt virágok Mária-szimbólumok, s föltehetően egy ismert ókeresztény irat, a Physiologus című keresztény szimbólumtan inspirációjára születtek.12 A dekoráció ezen típusa élt tovább a 17. századi flamand mesterek festményein, melyeken virág- és gyümölcskoszorúba foglalt szakrális témákat jelenítettek meg. Olyan jelentős mesterek, mint Rubens, Jan Brueghel, 19
