Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Fenyvesi László: Az igali portya és a körmendi kótyavetye balkáni tanulságai

Vezer, mind panazt tennj Bottianj Uramra, mind penig Szók chalardsagok Szerint... Jóllehet énis Írtam, es declaraltam miben légién mind egyik S — mind másik dolog...”

A nádor közelmúltban előkerült tájékoztatása pontosan rávilágít a dunántúli főgenerális portyájának alapvető okaira és céljaira, úgymint: 1. meg kell torolni a sokasodó török békeszegéseket, a váraink és palánkjaink elleni sorozatos támadásokat (például Ónod elpusztítását), a magyar katonák és polgári személyek rabul elhurcolását, a rengeteg kártételt, égetést, rablást, pusztítást stb.; 2. az aránylag könnyebben elérhető és kevesebb veszteséggel megbüntethető rác félkatonai telepek ellen kell a büntető-megtorló portyát indítani; 3. a fogságba kerülő rácokon, majd ki kell cserélni a török által elhurcolt magyar rabokat; 4. nemcsak a rácokat, hanem „marháikat”, azaz minden mozdítható ingóságukat is el kell rabolni (hogy ezáltal is csökkenjen némileg az alig, vagy sehogy sem fizetett végvári őrség nyomora). S bár Esterházy közvetlenül nem utalt rá, de a fentieken kívül volt még egy rendkívül fontos célkitűzése is a megindítandó portyának, hiszen a hadivállalkozás egyben a magyar földbirtokos nemesség fennhatósága és adóztatási törekvései ellen sok helyütt még mindig fellépő — néhány évtizede vagy pár éve a koppányi szandzsákba Észak-Balkánról áttelepült — vlach és rác népesség „megregulázását”, adózásra kényszerítését is szolgálta. Mielőtt azonban erre rátérnénk, röviden szólnunk kell a főcsapás fókuszába eső településről és erődítésének idejéről is.

Mikor erődíthette a török Igáit?

Maga Igái aránylag fejlett falu volt már a 14. században is, sőt Mátyás idejében egyenesen oppidumként (mezővárosként) említik, mely 1462-ben megkapta a nagy uralkodótól a vásártartási privilégiumot is. Városként írták össze a 16. század második felében a török adórovók is (a magyar eredetű „varoS” kölcsönszóval). 1563-ban 25, 1574-ben 30, 1580-ban pedig 19 dzsiz- je-hánét, vagyis kincstári fejadó-fizető háztartásfőt számlált a település, melynek ekkor még valamennyi lakója magyar volt. Valószínűleg a 15 éves háborúban (1593—1606) pusztult el, s ezt követően telepíthették újjá a rácok és a viachok, valamikor a 17. század első negyedében.

Az újratelepített Igái erődítéséről egyelőre nincsenek pontos adataink, de miként a nádor leveléből is kitűnik, ezt már a „végzés”, vagyis az 1627—

202