Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Fenyvesi László: Az igali portya és a körmendi kótyavetye balkáni tanulságai
29-es békeszerződések mindenféle új vár- és palánképítést kifejezetten megtiltó cikkelyei ellen emelték az örökös magyar portyákat elunó törökök. Mivel az 1620-as évek végén és az 1630-as évek elején valóban egy sor régi, lerombolt palánkot épített újjá az oszmán hadvezetés, illetve több helyütt újakat is emeltek (Vörösvár, Jászberény, Jankovác, Adony, Ercsi, Tolna stb.), szinte bizonyosra vehető, hogy ekkortájt került sor Igái erődítésére is, de mindenképpen 1629 után, mivel az 1628—29-es budai és szécsényi tárgyalásokon még nem tiltakoztak felépítése ellen a magyar békebiztosok. Feltehetően ezt is a nagy építtető, Musza budai vezírpasa készíttette, valószínűleg első beglerbégsége idején (1631 októbere-1634 júniusa). A nevében megfogalmazott, sajnos datálatlan várépítési-várjavítási jegyzék összesen 40 tételben sorolja fel az energikus budai vezírpasa által a magyarországi és boszniai török tartományokban elvégeztetett nagyszabású építőmunkákat, várjavításokat, erődítéseket, palánképítéseket, köztük az igalit is. így nagyon valószínű, hogy e török párkány is 1632-ben vagy 1633-ban épült, az e célra leginkább alkalmas, tavasztól őszig tartó periódusban. Igái kis erődjét is földből és fából emelték; sánccal, árokkal, sorompóval kerítve, melyet ennek megfelelően „parkan”, azaz párkány, palánk gyanánt említenek az oszmán források, mint ahogy a keresztény iratok is palánknak, kastélynak mondják. Bizonyos, hogy ez a kis palánk nem fogta körül az egész települést, mivel a körmendi rabelszámolások külön csoportban sorolják fel a „Várból”, valamint magából Igáiból (vagyis a palánk külvárosából, a hostát- ból) elhurcolt hadifoglyokat s a szintén elrabolt rác polgári népességet. Mivel Csorba Csaba kutatásai tisztázták, hogy a török időkben többnyire az eladdig egyházi jellegű építmények (kolostorok, tornyok, templomok) erődítésére került sor Somogy vármegyében, azaz a koppányi szandzsák területén, könnyen lehetséges, hogy a mohamedán hódítók itt is azt a településen kívüli, erdőben elhelyezkedő, egykori minorita kolostort erődítették, melyről már Mátyás 1462-es privilégiumlevele is említést tesz. Iflákok betelepülése a koppányi szandzsákba A körmendi levéltár irataiból azt is megtudjuk, hogy a főcsapást elszenvedő Igaion kívül még melyik négy másik, közeli rác falut dúlták fel Batthyány csapatai, melyekben a nádor szerint „inkab mind Soldos Rácz lakot”: Dadát, Őrsöt, Kért és Kovásznát. Felmerül a kérdés: vajon mikor 203
