Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Csorba Csaba: 17. századi végváraink a veduták és tervrajzok tükrében

Az idegen származású hadmérnökök a magyarországi várakat megszemlélve általában nem egy-két fal megerősítését, egy-két új bástya létesítését, vagy a sánc korszerűsítését javasolták, hanem teljesen új rendszerű vár terveit vetették papírra. A tervek monumentalitására ragadjunk ki a sok közül egyetlen példát: az 1570-es években az ónodi vár korszerűsítésére készült tervből kiderül, hogy a régi négy sarokbástyás — romjaiban egyébként ma is álló — vár elfér az új vár egyik bástyájának területén.16 Sorozatban készültek az ehhez hasonló tervek, amelyek egyetlen szépséghibája az volt, hogy nélkülöztek minden realitást, hiszen ilyen nagyarányú építkezésekre még a török támadási főirányba eső várak esetében sem volt pénze a haditanácsnak. Győr, Komárom, Érsekújvár korszerűsítését sem sikerült teljes mértékben befejezni, aló. század végén Eger is szinte „félkészen” fogadta a török ostromot.

Részben a hadmérnöki tervek, de nagyobb részben a kivitelezés hibája, hogy még a korszerű védőművek is csak egyetlen védelmi vonalból álltak, a mélységében tagolt, korszerű védelmi rendszer kiépítésére Magyarországon egyetlen példát sem találunk. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a bástyákról hiányzott az erős, korszerű tüzérség, s a korszerű harcászatban képzett katonák száma sem volt elegendő, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy a törökök viszonylag könnyűszerrel foglalták el még a korszerűsített várakat (Egert, Győrt, Érsekújvárt) is. A többszörös — mélységében tagolt — védőöv léte sokkal nagyobb akadály volt azt ostromló számára, mint a korszerű, de csak egyszeres fal. Legékesebb példa utóbbi bizonyítására Buda kétszeri ostroma a 17. század végén. A kor viszonyaihoz képest teljességgel elavult budai vár kemény ellenállást fejtett ki, ami elsősorban többszörösen tagolt védővonalának köszönhető. Jellemző, hogy a legkevésbé tagolt városi oldalon sikerült végül áttömi a török védőgyűrűt, míg a mélységében erősen tagolt palotai részen képtelenek voltak döntő sikert kierőszakolni, a palota őrsége csak a város elfoglalása után adta meg magát, amikor az — addig sikeres — ellenállás már lényegében értelmét vesztette, mert a város felől jövő támadással szemben már a palota sem volt huzamosan védhető.

A tömegtájékoztatás céljaira szánt röplapokon, újságokban és kötetekben megjelent ábrázolások egészét hitelesség szempontjából az előzőekben elutasítottuk. Ha valaki arra gondolna, hogy ennek az ellenkező véglete is igaz, hogy tehát valamennyi hadmérnöki felmérés feltétlenül, minden részletében pontos és hiteles, akkor tévesen általánosít. A hadmérnöki felmérések tekintetében sem mellőzhető a részletes forráskritikai elemzés.

Mindenekelőtt igen fontos tényező az is, hogy nemcsak a tömegtájékoztatásra szánt ábrázolásokat másolták, hanem a hadmérnöki felméréseket is; a

140