Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Praznovszky Mihály: Nemesi magatartásformák a török kiűzésének idején
S bár nem tudjuk még hitelesen bizonyítani, de a pápai nuncius, Antonio Pignatelli már 1675. április 28-án azt jelentette, hogy Balassa, akit a rebellisek egyik főemberének tartanak, arra készül, hogy elhagyja a felkelőket ha kegyelmet kap és visszanyeri javait. „Sok minden, a császárra nézve hasznos dolgot akar feladni a rebellisekről.”50 S amennyiben ismerjük Balassa életének tekervényeit, nincs okunk különösebben kételkedni újabb lehetséges pálfordulásában. Ami a bujdosókkal való kapcsolatát illeti, a ránk maradt források egyébként sem hadi tetteiről számolnak be, hanem már jelzett jobbágynyúzó, birtokgyarapító kegyetlen magatartásáról. A vasvári béke utáni időleges nyugalmi helyzetet a török egyértelműen arra akarta felhasználni, hogy a hódoltsági területek jövedelmét növelje, s ahol lehetséges, szorítsa vissza az azt sarcoló magyar földesurakat.51 A hódoltsági területen ennek következtében sajátságos hatalmi megoszlás alakult ki. Ámbár kiépült a speciális török közigazgatási, jogszolgáltatási és birtokhasználati rendszer, végérvényesen mégsem sikerült kiűzni a feudális magyar urakat. „A magyar feudalizmus rendszere .. . mindvégig fennmaradt a hódoltságban is.”52 így aztán a hódoltságban élő jobbágy adózott a töröknek és magyarnak is egyaránt. így volt ez Balassa esetében, akinek többször is elkobozták vagyonát. Ez ugyan vonatkozott a hódoltsági területen lévő birtokrészeire, de nemigen törődött a kamara rendeletéivel. Továbbra is behajtotta az adókat mintha mi sem történt volna. 1680-ban Mezőtúrról írta fenyegető leveleit az úri (Pest megye) jobbágyainak terményszolgáltatást és robotot is követelve tőlük. Hatalmas sarcot vetett ki a makóiakra, akik több évi adónak megfelelő összeget fizettek ki egyszerre. Ráadásul ez a város jog szerint nem is volt az övé, a kamara félrevezetésével szerezte meg még a hatvanas években. Miután kiderült a hamisság, minden különösebb fennakadás nélkül szedte az adót tovább. Sőt a kamara azt tudván, hogy ez is Balassa-birtok az elkobzás után ettől a falutól is adót követelt. Majd a tulajdonképpeni földesúr I. Rákóczi Ferenc hajdúi is megjelentek a mezővárosban az éves tartozásért, s a szerencsétlen makóiaktól a Csanádi püspök is behajtatta az adót.5 3 Mindezeket a követeléseket a maga szokásos módján adta tudtára falvai lakóinak. Katonákkal fenyegetőzik, feldúlással ijesztget: „az ki mivel tartozik közületek, öt nap alatt oda hozza, mert ha nem többet nem írok, feldulatlak benneteket a katonákkal.”54 Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy meg is tette, amit ígért, mert ebből a szempontból mindig is szavatartó ember volt. 6 Magyar és török végvárak 81
