Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Praznovszky Mihály: Nemesi magatartásformák a török kiűzésének idején
Az 1660-as évek elejétől lehet nyomon követni féktelen dúlásait. Ezek alapvetően gazdasági jellegűek voltak: birtokháborítások, jobbágyok elhurcolása, megsarcoltatása, falvak felprédálása. Első ízben azonban — pontos dátumát még nem ismerjük — emberölés vádjával idézték volna Bécsbe bíróság elé. Lippay érsek azzal vádolta, hogy Balassa megölte feleségét, „Lippay Borbála halálának oka lőtt volna”, hír szerint divényi várának ablakából dobja ki. Ez elég divatos vád volt akkoriban, s nem is igen valószínű, hogy ez megtörtént. Mindenesetre volt már annyi gonoszság a háta mögött, hogy nem jelent meg az idézésre, s ezért birtokait lefoglalták s őt magát száműzték. Az ítéletet azonban nemsokára visszavonta a császár „több főúr kérésére”.10 E bizonytalan adat után most számosán sorakoznak elénk a levéltári források, amelyből kiderül, hogy 1664-től nem lehetett bírni Balassa Imrével. Pedig vitéz ember volt, a török nagy veszedelme, aki meg tudta védeni birtokait a rabló török portyázásoktól huzamos időn át.11 Ebben az esztendőben 11 olyan levelet ismerünk, amelyben vagy Nóg- rád megye nemesei panaszkodnak Wesselényinek Balassa miatt, vagy éppen maga a nádor jelenti a megyének miként járt el, vagy kívánna eljárni Balassa ellen Bécsben. A helyzet bonyolította és Balassa garázdaságait megkönnyítette az a tény, hogy az ország útjai telve kóborlókkal, a végvárakból kiszorult hajdani végvári vitézekkel, akik megélhetésüket keresvén nem válogattak az eszközökben. Mindennaposak a panaszok ellenük s megfékezésükre gyakorta a parasztvármegyét rendelik ki. Wesselényi 1663 novemberében Besztercebányára hívja a nógrádi követeket, hogy arról tanácskozzanak, miként lehetne ezeket a szegénylegényeket megfékezni, „rendetlen cselekedetinek eleit vennünk”, hogy a szegénység ne szenvedjen ilyen sokat. Ugyanezen év december 23-i levelében már egyenesen felszólítja a vármegyét szigorúan lépjenek fel a „föl s alá sétáló s szegénység rontó s pusztító katonák” ellen. Kényszerítsék őket újra reguláris katonának állni, telepítsék le, de ha egyik sem sikerül fogják el s küldjékel Wesselényihez, vagy „érdeme szerint mingyárt megbüntesse.”12 A helyzet egy év múlva sem változott semmit, hiszen amikor 1664. november 7-én a Füleken ülésező megyei közgyűlés levelet ír a nádornak, abban is még mindig panaszkodnak a kóborlók ellen. Persze sérelmük elsősorban a megyében állomásozó német katonaság ellátási kötelezettsége miatt van, és azért is mert ezek a katonák „nagy csintalanságokat is tésznek”, de haragjuk ezután már a szegénylegények ellen fordul. Egyszerűen nem tudnak 72
