Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Bánkúti Imre: Buda 1684. évi ostroma
zen létrejött törökellenes nemzetközi szövetséghez, a régensburgi fegyver- szünet azonban kellő biztosíték volt arra, hogy a francia király a császárral szemben semleges marad. S valóban, a franciák 1684-87 között nem támadtak a Rajna mentén és nem zavarták meg a Habsburg császár törökellenes hadműveleteit sem. A francia király politikai érdekei - Girardinnak, konstantinápolyi követének adott utasítása szerint — összhangban voltak azzal, hogy a császár inkább a törökkel álljon háborúban, minthogy békét kötve újra a Rajnánál támadjon teljes erejével. Girardin 1685-ös keltezésű követutasításában az általános politikai helyzetre vonatkozóan az állt ugyanis, hogy cáfolja meg azokat a híreket, amelyek szerint Franciaország támogatni szándékozná a törökök ellenségeit, ugyanakkor próbálja meg elkerülni azt, hogy a törökök a francia király közvetítését kérjék a császárral, Lengyelországgal és Velencével kötendő béke érdekében.16 XIV. Lajos jóindulatú érdeklődést tanúsított ekkor a törökellenes nemzetközi szövetség terveivel szemben is. Nem akadályozta meg a francia nemeseket abban, hogy keresztényi kötelességüknek eleget akarván tenni, a császári seregben harcoljanak a török ellen. Buda ostromakor féltékenység nélkül hirdette, hogy a hadjáratnak fényes eredménye lesz, mert a császár visszafoglalja majd Buda várát és a következő években kiűzi a törököt Magyarország területéről. 1686. november 1-én a következőket írja: „Habár házam érdekeit fenyegeti az osztrák ház hatalmának gyarapodása, dicsőségem és hímevem nem engedi, hogy győzelmes előrehaladásának Magyarországon útját állj am.17 A császáriak részéről fel-felmerülő békekötési szándék, továbbá a császári hadvezetés hibái miatt a pápa továbbra sem mondott le arról, hogy Franciaországot a törökellenes nemzetközi szövetséghez való csatlakozásra bírja. így nem tekinthető pusztán fantazmagóriának az a G. d’Ortiéres kéziratai között talált, XIV. Lajos nevével fémjelzett, 1685-87- ből származó ún. „Nagy Terv”, amely a pápai tervekkel összhangban, Konstantinápoly franciák általi elfoglalását és a Török Birodalom meghódítását tartalmazta.18 A külpolitikai vezetés álláspontja 1684—88 között lehetővé tette, hogy Franciaországban hangot lehessen adni a keresztény szolidaritás ekkor Európában reneszánszát élő gondolatának. A fent említett, Buda ostromát tárgyaló vagy élintő művek mindegyike ezt az eszmét sugározza. E művek a török- ellenes nemzetközi szövetség nagy sikereinek a hatása alatt jöttek létre, s azt bizonyítják, hogy e harcokat Franciaországban is figyelemmel kísérték. Sugárzik e művekből, hogy nem kisebb dolog forgott Buda alatt kockán, mint az évszázadokon keresztül tartó törökellenes harc döntésre vitele. 58
