Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Bánkúti Imre: Buda 1684. évi ostroma
császár a francia királytól ekkor nem is várt egyebet. A másik érv, amellyel XIV. Lajos keresztényi elhivatottságát igyekeznek kidomborítani az, hogy XIV. Lajos a nantesi ediktum visszavonásával a kereszténység tisztaságát erősítette, és az igaz hitért harcolt a pápához hasonlóan.2 4 Ez természetesen erős túlzás, hiszen a nantesi ediktum visszavonását nem tekinthetjük egyébnek, mint pótcselekvésnek. 1683-ban a császár és a lengyel király francia segítség nélkül mentette meg a kereszténységet a török veszélytől, XIV. Lajosnak tehát kellett valamilyen lépést tennie azért, hogy megmutassa, ő is a hit védelmezője. A régensburgi fegyverszünet megkötése után XIV. Lajos az európai béke megteremtőjének tekintette magát, s a vallási egység létrehozásával akarta megkoronázni királyságát, — így került sor 1684 végén a nantesi ediktum visszavonására. Míg korábban a politikai helyzet ezt nem tette lehetővé, mivel XIV. Lajosnak szüksége volt a protestáns német fejedelmek támogatására, most a katolicizmus felvirágzása idején ezzel a tettel akart felzárkózni az ultra-katolikus Habsburg-császárság mellé, mint a kereszténység védőbajnoka. Később mindennek végzetes következményei lettek, mivel a protestáns német fejedelmeket és a holland—angol szövetséget megteremtő Orániai Vilmost maga ellen hangolta.2 5 A francia király kereszténységet védő szerepének kidomborítása végett említik a „Fameuse Journée de Raáb”-ot, amely nem más, mint a szentgotthárdi csata, a franciák szinte egyetlen említésre méltó törökellenes haditette.26 A „Fameuse Journée de Raáb” értékét ugyanis jelentősen megnövelte az a tény, hogy a Habsburg császár e győzelem ellenére is békét kötött a törökkel, és bár előnyös helyzetben volt, mégis területi engedményeket tett Magyarország területéből. így a vasvári békekötésnek 1664-ben olyan hatása volt Európában, hogy egy ideig azt hitték, a francia király fogja átvenni a kereszténység védelmezője címet, amelyet addig a Habsburg császár viselt.2 7 De Vizé például azt írja, hogy a németek a szentgotthárdi csatából ismerhetik a franciák értékeit,28 Vanel pedig a Magyarországot ismertető könyvének legelején, az ország földrajzának ismertetése során, a Rába folyóhoz érve, hosz- szan ír a szentgotthárdi csatáról.29 A franciákat a törökellenes harcokban a győzelem zálogaként említi, mivel a császáriak ügyetlen hadmozdulatait általában ők mentették meg.30 Buda úgy szerepel e művekben, mint a kereszténység védőbástyája, melynek falai alatt az egyesült kereszténység harcolt a hitetlenek ellen. Hangsúlyozzák, hogy Európa minden uralkodója — katonával, pénzzel, felszereléssel — hozzájárult a harcokhoz. így Buda ostroma inkább az egész kereszténység vállalkozása volt, mint a császáré,31 minden siker a kereszténység dicső60
