Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Bánkúti Imre: Buda 1684. évi ostroma
ségét növelte. Budát a Török Birodalom szívébe vezető kapunak tekintették, mivel a vár visszavételével megnyílik az út egészen Konstantinápolyig.3 2 S itt meg kell jegyeznünk, hogy e művek francia beállítottságúak ugyan, de nem császárellenesek. Sőt, e keresztény szolidaritás eszméjétől áthatott szerzőknél előfordul császárpárti állásfoglalás is. Például Vanel a magyarok és a császár közötti harcok ismertetése során császárpárti hangot üt meg. A magyarok szerepét Buda ostromában szinte nem is említik. A Magyar Királyság, amelyet a humanista történetírás annak idején a „Kereszténység védőbástyája” szállóigével illetett — e szerzők egybehangzó véleménye szerint — teljesen szétesőben és hanyatlóban van. Vanel e virágzó és kereszténységet védő királyságnak a hanyatlását I. Lajos nápolyi hadjáratától datálja33 Nadányi János Florus Hungaricusa nyomán.34 A Relation du siége de Bude Mátyás főherceg császárrá koronázásától számítja Magyarország teljes romlását, amelyet a belső ellentétek és a szűnni nem akaró török támadások okoztak.3 s Vanel az Histoire et description ancienne et moderne du Royaume de Hongrie című könyvében, ebben a keresztény szolidaritás gondolata mellett agitáló propagandisztikus kis műben, amely a humanista történetírók korának földrajzi munkái mintájára íródott, a magyar történelmet mindenekelőtt a török kérdés szempontjából vizsgálja és a magyar történelem minden eseményének értékelését a keresztény szolidaritás eszméje követelményeinek veti alá, kiváló példát nyújtva ezáltal arra, hogyan lehet egy ország történelmét egy eszme követelményei szerint alakítani. Fejtegetései gerincét a keresztények közös törökellenes vállalkozásai alkotják, a magyar történelem egyes alakjait pedig aszerint minősíti, hogy ki mennyire felelt meg a keresztény szolidaritás követelményeinek. Mindenkit elítél, aki a törökkel együttműködött és mindenkit dicsőít, aki a török ellen harcolt. A mű legpozitívabb alakjai Mátyás király és Zrínyi Miklós. Zrínyi alakját az évszázados török- ellenes harcok összefüggésébe állítja, s Zrínyi azon törekvésében, hogy a keresztények egyetemes európai szövetséget szervezve űzzék ki a törököt, újjáéledni látja a magyarok Európát védő, már-már eljátszottnak vélt szerepét. Thökölyt elítéli, s így ír róla az Histoire des troubles de Hongrie-ban: „Tekely szerencsétlensége jó lecke mindazok számára, akik fegyvert fognak törvényes fejedelmük ellen és akik azért, hogy támogassák rebelliójukat, olyan nemzet segítségét kérik, amely nem hívén az igazi vallás misztériumaiban, nem hisz az emberekben sem.36 De Vizé Apafiról megjegyzi, hogy értésére adta a császáriaknak, ha beveszik Budát, nyíltan átáll.31 Buda ostromában számos neves önkéntes vett részt, akik Európa legkülönbözőbb országaiból érkeztek a vár alá, hogy felajánlják kardjukat és 61
