Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Bánkúti Imre: Buda 1684. évi ostroma
az ostrom lassúsága miatt nem lesz elegendő anyaga.41 Ez például tipikus bizonyíték arra, hogy nem egy, az ostromban részt vett önkéntes leveleiről van szó, hiszen az ostrom izgalmas és fordulatokban gazdag eseményei a bajor szolgálatban álló tisztet, Du Heron-t arra késztették, hogy a szokásos hetenkénti időközök helyett sűrűbben írjon.4 2 A legfurcsább talán, hogy július 13-ával kapcsolatban — amely az önkéntesek nagy napja volt — nem találunk egy sort sem az önkéntesekről. Tudjuk, hogy számos önkéntes vett részt és meg is sebesült, sőt, sokan közülük meg is haltak a július 13-i roham során. Azt is tudjuk, hogy az önkéntesek ekkor önálló kezdeményezéseikkel sok rendetlenséget és zavart okoztak annak ellenére is, hogy Lotharingiai Károly megtiltotta nekik a rohamban való részvételt, sőt unokaöccsét, a vakmerő Commercy herceget - aki az önkéntesek vezére lett volna — le is tartóztatta miután megsebesült, de mindez mit sem használt 43 Július 13-ával kapcsolatban egyébként sem az Histoire du siége de Bude, sem a Journal de la glorieuse conqueste de la Vilié de Bude nem ír az önkéntesekről, csak a sebesültek és a halottak felsorolásánál említik őket. Hiányoznak a levelekből a személyes élmények, és az ostrom esélyeivel kapcsolatban mindvégig túlzott optimizmus árad belőlük, amelyet a hadiesemények nem támasztanak alá. A levelekből áradó túlzott optimizmus inkább a XIV. Lajos környezetében uralkodó hangulatot tükrözheti, semmint az ostromló táborbelit. XIV. Lajos hitt abban, hogy a keresztények visszafoglalják Buda várát,44 s furcsa ez a bizakodás, amikor tudjuk, hogy az ostromlókat elkeserítették a július 27-i rohamot követő események, s különösen a nagyvezér felmentő serege közeledtének híre nyugtalanította őket. Ha végignézzük Du Heronnak, a bajor szolgálatban álló francia tisztnek néhány levelét és Vauguyon grófnak, Franciaország bécsi követének a jelentéseit, azt láthatjuk, hogy az ostromlók egyáltalán nem látták mindig biztatónak a helyzetet, s XIV. Lajos sem mindig kapott a feltétlen optimizmusra okot adó jelentéseket. Du Heron 1686. július 21-i levelében például azt írja, hogy az ostromlók meg vannak győződve arról, ha állást foglalnak a résen, a védők nem tudják majd hat napnál tovább tartani a várat. Ha azonban a császáriak ezen vállalkozása nem sikerülne, nehéz lesz megakadályozni, hogy a törökök ne küldjenek ide segítséget.4 5 Július 24-i levelében beszámol a lőportorony felrobbanásáról, s az ironikus hangú francia megjegyzi, hogy ha a futóárokban lévőkön eluralkodó pánikot a törökök ki tudták volna használni, senki sem menekült volna meg.46 Vauguyon gróf, bécsi követ, aki az ostromló táborban levő tudósítóitól és az udvarban szerzett hírekről rendre tájékoztatta a külügyi vezetést, 63
