Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Bánkúti Imre: Buda 1684. évi ostroma
tudásukat a török elleni harcokra. A török-magyar hadszíntér ekkor Európa legérdekesebb területe volt, az a föld, ahol meg lehetett tanulni a hadimesterséget és a várvívás hadművészetének minden módját. Dicsőség volt továbbá a kereszténység ellenségével szembeszállni és meghalni az ellenük folytatott harcban.38 Buda ostromában francia részről főleg önkéntesek vettek részt, akiknek a király ezúttal engedélyezte a harcokban való részvételt. A Buda alatt harcoló előkelő francia önkéntesek egy része név szerint is ismert. Az egykori hadijelentésekben a következő előkelő származású francia önkéntesek neveivel találkozunk: Commercy és Vaudemont hercegek, Lotharin- giai Károly unokaöccsei; Gróf Schömberg, a híres hugenotta vezér fia, aki a nantesi ediktum visszavonása előtt mint vezérőrnagy szolgált a francia seregben; Blanché herceg, barátjával, a Souvré grófok sarjával; Blanchefort márki, Créqui hercegnek, XIV. Lajos híres marsalljának a fia; Longueval márki, aki a Buquoy házból származott.3 9 Buda ostroma eseményeinek ismertetése során, e művek szinte ontják a dicsőítő jelzőket az önkéntesekre. Commercy alakja szinte mindenki fölé emelkedik, s a Relation du siége de Bude-t olvasva, szinte az a képzetünk támad, mintha az ő alakja ihlette volna a szerzőt e mű megírására. E könyv számunkra ismeretlen szerzőjének ugyanis az az ötlete támadt, hogy korabeli híradások alapján egy levélgyűjteményt állítson össze, amelyben állítása szerint, egy előkelő származású francia önkéntes — akinek a nevét nem közli — Buda alól írt leveleit közli. A kor divatos irodalmi stílusának megfelelően, a leveleket szerelmi kerettörténetbe illeszti, hogy ne legyen olyan unalmas — elsősorban a női olvasóknak — az aknarobbantások és a rohamok egyhangú története. Meg kell jegyeznünk, nem tudunk arról, hogy a fent említett előkelő származású önkéntesek bármelyikének is fennmaradtak volna Buda alól írt levelei. Az önkéntes leveleinek elemzése, összehasonlítva azokat a korabeli híradásokkal, akár a Journal de la glorieuse Conqueste de la Vilié de Bude40 című, Bécsben kiadott és francia nyelvre lefordított újsággal, akár De Vizé Histoire du siége de Bude című munkájával, arról győz meg bennünket, hogy a levelek fiktívek, amelyeket a mű szerzője írt a korabeli híranyag és egyéb, Buda ostromát tárgyaló munkák alapján. Igyekezett ugyan beleélni magát az önkéntes szerepébe, de a harci élmények hiánya miatt, nem tudta megteremteni a közvetlen részvétel hiteles atmoszféráját. A levelek szerkezete is a köl- töttséget sugallja: néhány kurzívval szedett személyes hangú, érzelmes bevezető sor után következnek az események napról napra a Histoire du siége de Bude vagy a Journale de la glorieuse Conqueste de la Vilié de Bude-höz hasonlóan. Egy-egy levél két hét eseményeit tartalmazza, azért, mert fél, hogy 62
