Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Bánkúti Imre: Buda 1684. évi ostroma
már elfoglalt Esztergom mellett Visegrád volt az első hadműveleti célpont: a vár négynapi (június 15—18.) ostrom után megadta magát. Majd a keresztény seregek átkelve a Dunán, június 27-én megütköztek a török csapatokkal, amelyek megfutamodtak, s ezzel megpecsételődött a váci erősség sorsa is, még aznap elesett. „Szent László napján Vác alatt nagy harcok s ütközetek voltának, a török közül számos, a német közül is több kétezernél veszett el; akkor tömösvári Szeidi Oglu Amhett pasa esett el az harcon.” Pest török őrsége meg sem várta a közelgő ellenséget. „1. Julii. Pestet délután 2 órakor magok a törökök meggyujtván oda Látták, de a városnak több felénél megmaradván az tűztül, aznap Lotheringus is táborostul nyomulván Pest felé, a kalastromnál közel a szigethez szállította meg táborát.” A visszavonuló törökök lerombolták maguk után a hajóhidat is. Mindez jelentős kezdet volt, az egész országot betöltő visszhanggal, hiszen utoljára 1602-ben jártak Buda alatt keresztény seregek. Visegrád, Vác és Pest elfoglalásával szabaddá vált a Duna mindkét partja, ami a hadműveletek első célja volt, s a további katonai akciók alapfeltételét, az utánpótlást biztosította. Budát Pest felől természetesen nem lehetett ostromolni, ezért az egész császári hadsereg visszafordult és a Duna bal partján felfelé menetelt, majd a Szentendrei-szigetnél hajóhidat verve, ismét átkelt a Duna jobb partjára. A Duna főágán Vácnál 86 hajón, a sziget déli részén, Óbudával majdnem átellenben a másik ágon 43 hajón nyugodott a hajóhíd. „9. Juhi. Lotheringus az újonnan épétett hidakon által költözködvén Budához akarván szállni, mind ezeket látván a szerdár, az egész pasákat maga mellé vévén, Kara Amhett pasát jobb szárnyára, Ibrahim pasát pedég balszámyára rendelvén az hadaknak és a némettel megütközvén, 11 órátul fogvást tartott nap szállatig a harcok, aholott 4000 töröknél több veszett akármi könnyen is el, akik közül nevezet szerint Pás Pulugh budai pasa, Mustafa aga és Bajrám aga estenek el, mind- azáltal megnyervén a harcot (t. i. a német), állottának közel egymáshoz fegyverben.” 11-én a szerdár megkezdte a visszavonulást és a Gellérthegyhez vitte át táborát. Július 12-én „Ibrahim pasa és Kara Amhett pasa a török hadak közül a javában kiválasztván 30 000 embert s praesídiumnak bevitték Budára.” Az adat egykorú, ekkor Budán raboskodó szemtanútól származik, de az őrség létszámát túlzottnak kell tartanunk. Ennek ellenére az ostrom eseményei bizonyítottak, hogy a császáriaknak megerősített, nagy létszámú és elszánt védősereggel kellett számolniuk. Július 14-én „Loteringus a német ármádával szállott Óbudához, aznap Buda városa felé két sáncot vettetvén, egyékében 10 ágyút, másikában hatot 45
