Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Bánkúti Imre: Buda 1684. évi ostroma
és 4 mosárt vonyatván, étszaka éfél tájban keményen lőtetvén, a városban bomplit 40 bocsátott be. 15. Budát formális obsídióval vette körül.” 19-én „a német tábor által szállott a szőlőhegyekre igen szoros helyekre. A palatínus ő nagysága, herceg ő felsége parancsolatjából szállott a német tábor helyre Óbudához.”4 Július 14-én tehát kezdetét vette a 111 napig tartó ostrom (1686-ban majd 77 nap kell a vár bevételéhez.) Míg a keresztény sereg négy ponton támadta, ágyúzta és rohamozta előbb a városfalakat, majd a várat, a török őrség és a kívül működő török csapatok rendkívüli aktivitást tanúsítottak, gyakran sikeresen. A várbeli őrség pl. már július 18-án, tehát az ostrom negyedik napján eredményes kiütést tett. Másnap viszont az ostromlók első rohamukat intézték s a külvárosokat 24 óra múlva el is foglalták. „Valami szökött jancsár mutatott valami helyet, ahunnan Budát lűhetik. (Július) 20-án az alsó városnak a falát mintegy 12 ölnyire lelűtték, azon estve ostromot bocsátván nekie. Magyar és német gyalogot, tüzes szerszámokat hányván, egy óra alatt megvették és egészen felégették, az holott veszett 3 vagy 4000 jancsár.”5 Július 21-én „az városnak megvétele után Loteringus a maga ármádájá- val szállott Szent-Gellér hegyéhez, az hol azelőtt a török volt, ott két új sáncot vetvén, egyikében 10 ágyút, másikában pedig tizenkettőt vonyatott, azonban közel az várhoz az minemő hegyecske volt, azt is elfoglalván, azon is két sáncot vetvén, amelyben is 8 öreg mosár ágyút vonyatott; aznap a törökök vittenek be 6 német rabot, kiknek Kara Amhett pasa fejeket szedette.” Ez volt az előzménye az 1684. július 22-én lezajló érdi csatának, az ostromló császári és a kívülről az ostromgyűrű feltörését elérni akaró török csapatok közti legnagyobb nyílt ütközetnek. Lefolyását egy hiteles szemtanú, az erdélyi fejedelem Zsarnóczai nevű megbízottjának leírása így adja elő. „A német tábor is mint 21-én által ment hegyek közül éppen Szent Gellér hegye alá és akkor estve ostromolván Szent-Geilért, viradtig kiszökött a török belőle, másnap reggel a német bele szállott.” „22-ikén viradóra a török eszébe vette a németet rendelt seregben, eleiben jött. A német is tanácsot tartván, azt találták, hogy szégyen lesz és szívet adnak az ellenségnek, ha elmennek előtte. A herceg csak resolválta magát, elrendelvén a seregeket, előbbre nyomuldogált. Én nekem meg volt parancsolva a hercegtől, hogy úgy mint aznap jó reggel ő felségéhez menjek. Én is jó hajnalban felkelvén, általmentem az magyar táborról német táborra; a herceg sátorához mentem és tudakoztam, hol légyen, mondják vala az szolgái, hogy kiment volna még az este. Valami lengyelek is készülnek vala utánna, én is azokhoz adám magamat, véllek együtt menvén egy hegyen által, hát immár 46
