Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Bánkúti Imre: Buda 1684. évi ostroma
tóttá fegyverbe a megyéket és urakat, s a hadak gyülekezési helyéül Vág- sellyét jelölte ki 1684. május 20-ára. De voltak kedvezőtlen jelek is. A hadjárat előkészítését Bécsben a szokásos személyi és klikkellentétek, hatalmi vetélkedések, korrupció, nemtörődömség, szervezetlenség kísérte, amiben persze jócskán benne volt a politikai fordulat kudarcot szenvedett ellenzőinek keze is.1 A legfőbb baj azonban, ami magában hordozta a sikertelenség csíráit, az volt, hogy az udvarban túlbecsülték saját erejüket, s lebecsülték a szembenálló fél lehetőségeit. Ez a megalapozatlan derűlátás több kérdésben is megmutatkozott. A hadműveleti terv A lehetőségek túlbecsülése már rögtön a hadműveleti tervek kidolgozásánál jelentkezett: az erőket megosztva, egyszerre három irányban terveztek támadást, ahelyett, hogy a török végvári rendszer magyarországi fundamentumára, Buda várára mérték volna a fő csapást. Az erőknek ez a megosztása a különböző régebbi hadműveleti tervek vegyítése volt, de egyben magában hordozta a kudarc okait is. Walter Leslie tábornok 10 000 emberrel a Dráva vonalához ment Szlavónia elfoglalása céljából: ez Zrínyi Miklós 1664. évi hadjáratának megismétlése lett volna. E hadoszlop feladata a Budára vezető török utánpótlási fővonal lezárása lett volna az eszéki híd birtokbavételével. Célját Leslie nem érte, nem is érhette el, ehhez csapatainak létszáma alacsony volt. A török felmentő csapatok így mégis eljutottak Budához, ahol viszont az ostromló táborban ez a 10 000 ember nagyon is hiányzott. A másik hadoszlop feladata a török magyarországi hűbéresének és szövetségesének, Thököly Imrének kikapcsolása, fejedelemségének felszámolása volt. E célból Schultz altábornagy és Barkóczi Ferenc parancsnoksága áatt mintegy 8000 ember indult meg Felső-Magyarországon kelet felé. A fősereg, amely 85 lovasszázaddal, 39 gyalogoszászlóaljjal és 70 ágyúval rendelkezett, Buda bevételét kapta feladatul. A 40 000 létszámú főerő névleges főparancsnoka Lotharingiai Károly herceg volt, de mellette Lajos Vilmos bádeni őrgróf és Lajos neuburgi herceg önállóan működött. Ez jelentősen csökkentette a csapatok hatékony vezetését, hozzájárulva az ostrom sikertelenségéhez. A császári ezredek kiemelkedőbb parancsnokai Rüdiger Starhemberg, Salm, Caprara és Souches tábornokok voltak. 43
