Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
R. Várkonyi Ágnes: Hozzászólások a tudományos tanácskozás előadásaihoz
kisebb tájegység keretei között szemléletesen ismertetett palánkvárak egyik fontos láncszemét mutatta be a maga életteli teljességében, hanem egy lényeges kérdést is megfogalmazott. A régészeti leletek egyértelműen bizonyítják, hogy ez a térképen jelentéktelennek tűnő kis palánkvár élénk forgalmú út mellett állt, karavánszerájával ennek az útnak fontos pontja lehetett. Felmerül a kérdés, hogy a gabonavermek vajon nem a hadjáratokat szolgáló élelemraktárak funkcióját látták-e el. Tudjuk, többek között Busbequius is hangsúlyozza, hogy a török hadsereg élelmezését mennyire jól, mintaszerűen szervezték meg. A magyar nemesi társadalom részvételéről a török kiűzésében Pra- zovszky Mihály, Varga J. János és Bánkuti Imre előadása, majd Benczédi László hozzászólása újabb fontos szempontokat vetett fel, s ezek széleskörűen hangsúlyozzák, hogy a történetiség és az adott körülmények paramétereit messzemenően figyelembe kell venni. Természetesen rendkívül nagyok a kutatási nehézségek. Jól jellemzi ezt az Ibrahim pasa halála körüli bizonytalanság is. Pedig halálának pontos idejét azért is fontos lenne tisztázni, mert tudtommal jó kapcsolatai voltak az erdélyiekkel, Bécs ostromát ellenezte, a budai hadiszerek kiszállítását pedig egyenesen bűnnek tartotta. Nem felejthetjük el, hogy Győr és Komárom végvári katonasága a bécsi ostrom ideje alatt végig a falak közé zárkózott, majd egyes források szerint a magyar katonák csatlakoztak a törököt üldöző császári csapatokhoz. A vasvári béke valóban nagy változást okozott a magyar politikus gárda orientációjában. Ugyanakkor azonban töretlenül megmarad az a tudat is, hogy a török magyarországi hatalma előbb-utóbb összeomlik. Tulajdonképpen érdekes tudományos probléma: a török korszakon végig kimutatható a politikai gondolkodásban az, hogy számolnak a török kiűzésével, ami szerintük feltétlenül bekövetkezik. Elég talán megemlíteni például Pázmányt, az egyetemet megalapítva arra is kiterjed a figyelme 1635-ben, hogy hol legyen az egyetem helye, ha kiűzik a törököt az országból. Figyelemreméltó az is, hogy 1666-ban az eperjesi tanácskozáson, ahol Wesselényi nádor és társai eldöntik, követeket küldenek a Portára, hogy nyugodtabb életkörülményeket biztosító modus vivendit próbáljanak kialakítani, arról is tárgyalnak, hol legyen a két ország, a királyság és az erdélyi fejedelemség határa, ha kiűzik majd a törököt az országból. Erről Bethlen Miklós tájékoztat apjának, az erdélyi kancellárnak és Teleki Mihálynak írott leveleiben, a levelezés remélhetőleg hamarosan megjelenik Jankovics József szerkesztésében. 311
