Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
R. Várkonyi Ágnes: Hozzászólások a tudományos tanácskozás előadásaihoz
A magyar nemesség 1684. évi magatartására aligha lehetne a realitás megsértése nélkül egyetlen periférikus, szélsőséges személyiség példájából általánosan érvényes következtetéseket levonni, de a magatartásformák széles skáláján ennek is van helye és minősítő hatása. Az 1684-es ostrom kudarcának itt körültekintően felvázolt okait én még kiegészíteném avval is, hogy a törökök valóban nagy erőket vonultattak fel és hősiesen védekeztek. Viszont császári források a császári hadvezetés több súlyos hibáját hangsúlyozzák, a sebesültellátás, majd a kórházul szolgáló Pest felégetése a betegekkel együtt általános megdöbbenést okozott stb. Az ostromot későn kezdték és korán jött az ősz, Esterházy tábori holmijai között téli suba; ágymelegítő található. Esterházy Pál nem volt különösebben jó katona, Lotharingiai Károly herceg és közte súlyos feszültségek támadtak. A nádor tulajdonképpen itt jön rá — Ivagi Emma kutatási eredményeiből tudjuk —, hogy a vezetést teljesen kivették a magyarok kezéből, a háború irányításába nem lehet beleszólásuk. Az 1684-es ostrom azért is figyelemreméltó, mert jelenlegi ismereteink szerint itt jut kifejezésre utoljára, hogy a katonaság tudatvilágában hagyomány és aktualitás szervesen egybekapcsolódik a török kiűzéséről. Később csak valami furcsa csendet állapíthatunk meg. Megoldandó tudományos feladat: miért, hogy a törököt kiűző háborúnak nincsenek egykorú magyar nyelvű irodalmi emlékei? Bánkúti Imre A török elleni felszabadító háborúk tárgyalásakor, mint most itt is, mindig felmerül a magyar részvétel mértéke a harcokban, akár a csapatok létszámára, tevékenységére, akár az ország gazdasági teljesítményére gondolunk. A részvétel mértékéről eléggé eltérőek a vélemények, és eltérő azoknak a magyarázata is, akik a magyar részvétel (vélt) alacsony szintjét igyekeznek megokolni. Ezt a kérdést abból az alapelvből kündulva dönthetjük el, hogy minden háború politikai döntésből eredő katonai (hadművészeti) tevékenység, amely az ország gazdasági potenciálján alapul. Véleményem szerint a magyar részvétel mértéke megfelelt a magyar nemesség politikájának és az ország gazdasági potenciáljának. Egy ország háborúba lépését, a háború céljait, akifejtett erőfeszítés mértékét a társadalom vezető osztályának politikája határozza meg. Ebből a szempontból a magyar nemesség nem volt egységes. A főleg arisztokratákból álló udvarhű csoport maximális erőkifejtést szeretett volna a török ellen, a királyi Magyarország nemességének jó része azonban sokkal óvatosabb volt, igyekezett a háború terheit a központi kormányzatra hárítani 312
