Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Sugár István: A török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon

Amíg a török kincstár pénzszerző akciói folytak, 100 munkanap alatt

173.489 akcse felhasználásával az építkezés befejeződött. Ezen összegből

61.489 akcséba került az anyag, 70 ezer akcsét pedig a 20 ács és kőfaragó munkabére emésztett fel, 35 akcse napszámbér mellett. A viszonylag rövid, alig több mint 3 hónap munkaidőt tekintve, a munka csak javításból, tatarozásból, helyreállításból állhatott.

Ibrahim egri pasának minden igyekezete ellenére sem sikerült megkapnia a török kincstártól az építkezés céljára kölcsönadott summa pénzt.

1615. január 31-én a Portáról már a sehirkőji kádit és az adószedőt utasították, hogy a kerület 1612—1613. évi, de eladdig behajthatatlan dzsiz- je-adójából 150 ezer akcsét utaljon át Ibrahim basának. De 1616. március 19-ig az bizony nem kapott egyetlen akcsét sem. A boszniai pasa ismételt portai parancsra sem utalt át Egerbe semmit, úgyannyira, hogy a pasa helyzete merőben reménytelenné vált, amit súlyosbított az a nyomós körülmény is, hogy közben Egerből elhelyezték. Végre valahára, két esztendővel a hitel- nyújtás után, 1616. július 1-én kelt legfelsőbb parancsra a török kincstárból 13 000 akcsét, a mukataából pedig 160 000 akcsét utaltak ki Ibrahimnak, aki feltehetően ekkor kézhez is kapta az egri épitkezésekre kölcsön adott pénzét, mivel az ügynek több nyoma a török iratok sorában nincs.2 5 3

Ez az eset is egyértelműen tanúsítja, hogy egy-egy magas török méltóság viselőjére minő nem várt terheket rótt a Fényes Porta, de nem utolsósorban a török kincstárnak a XVII. század elején való pénztelenségéről is vall.

Eger vára gondviselő török tatarozásáról az utolsó adat 1681-ből maradt fenn, méghozzá egy tanúvallomásban. E szerint „... az törökök azon idő tájban Eger várának Eged nevű hegy felől való oldalát (tehát a külső vár keleti végét, a Bolyki bástyát és tornyot, illetve a kettő között húzódó falat, S. I.) fortificáltatta (erősíttette, S. I.), reparáltatta és meszeltette.” E vármunkának a többiek között a Borsod vármegyei igriciek s a (mező)csáti szekeresek is részesei voltak.2 5 4

Az egri török végvárral kapcsolatosan nem mellőzhetjük el az erődítmény alatt elterülő, azzal kapcsolatos, azt kiegészítő város, a törökök külvárosa védelmi rendszerét sem. Az egri városfalak és kapuk elemző kutatása kapcsán megállapítást nyert, hogy a városnak bástyákkal biztosított kőfallal való körülkerítése még 1589-re teljesen befejezést nyert.255 Építőjük a tapasztalt olasz hadi építész, Christophoro Stella már 1584-ben felfigyelt a vár és a város megerősítése szoros összefüggésének katonai védelmi jelentőségére, s ennek kapcsán kérte a fővezér engedélyét egy a várost bemutató „modell” elkészítésére.256 Téved tehát Molnár József, amikor sommásan ítélve, a város282