Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Sugár István: A török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon

5. kép. A hatvani török vár palánkfalának, s az előtte húzódó kettős vizesároknak metszete a paliszád sorral 1686-ban (Strackwitz császári hadmérnök munkája)

Amikor pedig a vizesárkot átívelő hidakat felhúzzák, — amiként írja: . .a vár szigeten van, mert sehol sem lehet keresztülmenni.”23

A hatvani palánkvár nyolc bástyája közül három falazott („gemauert”), tehát téglaépítésű volt,24 melyek közül a nyolcszögletű alaprajzú falazott bástyán a budai kapu vezetett nyugat felé keresztül. A kelet felé nyíló egri kapu melletti falazott bástya kétségtelenül a barbakán, azaz a kapuvédő bástya szerepét volt hivatva betölteni. Egy falazottan épült bástya a vár délnyugati szögletén állott. A hatvani vár nyolc bástyája közül hét körbástya volt. A budai kapu bástyáját különleges módon biztosították. E nyolcszögletű bástyához és a vele szomszédos nyugati várfalon át egészen a délnyugati szögletbástyáig egy hosszan elnyúlt, háromszögletű, palánkfallal övezett térség simult; s e bonyolult védelmi rendszeren át vezetett az út három felvonóhíd biztosító közbeiktatásával a várba.2 5

A hatvani vár védműrendszerének fontos részét képezte a palánkfalon kívül húzódó vizesárok, melyet hegyesre faragott vastag karók függőlegesen földbe ásott paliszádsora két részre osztott. Ezt a megoldást szemléletesen ábrázolja Strackwitz császári hadmérnök a vár alaprajzának mellékleteként.2 6 A török világutazó által említett „háromszoros erős fal”-zx úgy kell értelmezni, hogy egyik az erődítmény fala volt, melyet másodikként az erős pali237