Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Sugár István: A török végvárrendszer Északkelet-Magyarországon
Sugár István A TÖRÖK VÉGVÁRRENDSZER ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON (Heves, Külső-Szolnok, Borsod vármegyék és a Jászság) Amennyire sokszor és sokat beszélünk és írunk a magyar végvárrendszerről, annyira elhanyagolt téma a magyarországi török végvárvonal vizsgálata. Ennek természetszerű oka elsősorban is a hozzáférhető magyar és német fordítású török forrásanyagnak erre vonatkozóan szegényes és szórványos volta. De a bécsi levéltári anyag sem egykönnyen hozzáférhető. Sajnálattal kell itt regisztrálnunk, hogy a jeles turkológus régész, Gerő Győző alapvető munkájában, az 1980-ban megjelent >yAz oszmán-török építészet Magyarorszá- gon”-ban egyetlen mondat erejéig sem tárgyalja a török várépítészetet, mely téma elemző vizsgálata mind a mai napig meglehetősen fehér foltnak számít. Éppen ezért tartottam szükségesnek vizsgálat alá venni már néhány év óta a hazai török végvárvonal északkeleti szögletében: Heves, Külső-Szolnok és Borsod vármegyék, valamint a Jászság területén húzódó hadászatilag és harcászatilag egyaránt kulcsfontosságú szakaszát, mivel jól tanulmányozható fokozatos kialakulása és rendszere, valamint szinte valamennyi erődítménytípus előfordul közöttük a castellumtól, a kolostorerődítményen s az egyszerű palánkfalazatú kis várakon át a nagy palánk- és kővárakig, a sík mezei fekvésűtől, a vizekkel gazdagon övezetteken át a sziklavárakig. S e gazdag változatosságot még csak hatványozni látszik, hogy akad közöttük olyan is, amelyiknek — horribile dictu — még ma sem ismerjük a pontos helyét és kiterjedését, amelyiket XVIII. századi elpusztítása után teljesen beépítettek, vagy amelyik maradványainak ún. „szondázó ásatása” is csupán 1982-ben vette kezdetét. Akad olyan várunk is e sorban, amelyiknek feltáró ásatása zömében megtörtént, de arról szakszerű publikáció nem jelent meg. Vizsgálat alá vont térségünkben a török végvárvonalnak a következő 9 bázisa helyezkedett el: Hatvan, Jászberény, Szolnok, Bala-, későbben Török- szentmiklós, Heves, Eger, Sírok, Szarvaskő és Cserép vára. A török végvárvonal e szakasza összekötő kapocsként szerepelt a nógrádi és a kelet-magyarországi várak között. Az északi, a nógrádi szárnyon a hatvani török várhoz legközelebb a sok kis vár közül Buják feküdt, 25 km-nyire. De ezen a szakaszon meglehetősen ingatag volt a hódítók vonala, hiszen Szécsényt, Hollókőt és Bujákot 41 évi uralmuk után elvesztették 1593-ban, s csak 70 esztendő múltán, 1663-ban 229
