Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Szántó Imre: A szélnek eresztett végvári katonaság sorsa Zala megyében (1671-1767)
gyolódott katonanépségét, akik a szabadságharc megindulásával egyidőben lelkesen sorakoztak fel Rákóczi zászlaja alá. A kiváltságaikat elveszített hajdúkban elevenen élt kiváltságaik megújításának a vágya. A Rákóczi-szabad- ságharc idején a lesüllyedt hajdúk előtt megcsillant a régi szabadság visszaállításának lehetősége.53 „Megérdemelnék — úja Esze Tamás, a Rákóczi-kor kiváló ismerője -, hogy sorsukkal, sérelmeikkel, ellenállásukkal és a felkelés érdekében végzett hasznos szolgálataikkal is foglalkozzunk olyan részletesen, mint a tiszántúli szegénylegényekével.”54 A Dunántúlon 1703 végén kibontakozott népmozgalom nyomása alatt kuruccá lett megyei nemesség hívására Károlyi Sándor 5000 főnyi sereggel 1704. január 11-én kelt át a Duna jegén. A kuruc sereg közeledtének hírére mindenütt fegyvert fogott és csatlakozott Károlyihoz a dunántúli nép és a nemesség nagy része. A volt dunántúli várakban — többek között Veszprémben, Pápán, Sümegen, Tapolcán, Tihanyban, Palotán, Keszthelyen stb. — összesen 4782 katona szolgált.55 A meglehetősen nagyszámú dunántúli kuruc sereg a volt végvári vitézekből és egyéb katonáskodó elemekből rekrutálódott. A Zala megyei volt végváriak, hajdúk szintén beálltak a kuruc zászlók alá. Bakács Lukács a Keszthely környéki végváriakat gyűjtötte maga köré.56 A dunántúli várak közül csak Sümeg vára nem csatlakozott, ahol Széchenyi Pál kalocsai érsek székelt, aki megtiltotta sümegi és tapolcai katonáinak a kurucokhoz való csatlakozást.57 A régi végvári vitézek — e régi kipróbált katonák — megnyerése nagy segítséget jelentett a kuruc csapatoknak. A pápai, a veszprémi és a balatoni várak csapatai — Sándor László pápai kapitány parancsnoksága alatt — Veszprémből Simontornyán át Pécs felé nyomultak előre.5 8 Február végére néhány vár kivételével az egész Dunántúl felszabadult a Habsburg-iga alól. De a kuruc parancsnokok (Károlyi Sándor és Forgách Simon) tehetetlensége következtében az év elején felszabadított Dunántúl hamarosan elveszett.59 Az ittrekedt kuruc csapatok a Bakony rengetegeiben húzták meg magukat.6 0 A „vitézlő rend” a Rákóczi-szabadságharc végére szétzilálódott.61 Zala megye lakossága a szabadságharc korában szétfutott, s a közeli véghelyekre, vagy a védettebb megyékbe szökött. „Annyira elidegenedett tüllünk az föld népe — jelentette egy kuruc tiszt a szabadságharc vége felé —, fut és bujdosik előttünk, mint az ellenség előtt.”62 Miközben a labanc sereg Sümeg várát ostromolta, a Keszthely környéki nép ismét a futásban keresett menedéket. „Mert ebben a hónapban tértünk vissza őfelsége hűségére - olvassuk a keszthelyi anyakönyv 1709. szeptember 22-e után található bejegyzésében —, és kezdtük lakni a várost, egyébként az erdőkben és a Balaton tavának a szigetein lappangtunk”.63 111
