Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Csorba Csaba: A magyarországi végvárak adattára

A hadtörténet és politikatörténet kutatója csak a legjelentősebb, meghatározó erődítményekkel foglalkozik. A művészettörténészt elsősorban a ma is álló, hozzáférhető, illetve fotó- vagy egyéb ábrázolások révén megőrzött, leírásokkal dokumentálható objektumok érdeklik. A gazdaságtörténész a várbirtokra kíváncsi (ezek kutatása terén talán a legnagyobb az adósságuk). A régészet a többi tudományszák mellé az utóibbi évtizedekben kezd felzárkózni. Sajnos, a kutatandó objektumok kiválasztásánál nem a tudományos, hanem inkább az idegenforgalmi szemlélet szempontjai érvényesülnek. A régészeti módszerű várkutatásokra sajnálatosan jellemző a befejezétlenség, a teljes tudományos közzététel elmaradása. Különösen hiányzik a külső védőművek kutatása. Mindezért azonban nem a kutató, hanem a tudományszervezés okolható.

A felsoroltak mellett a legalapvetőbb gond, hogy a magyarországi kutatást nem sikerült szinkronba hozni a szomszéd országok kutatásával, a tudományos információcsere a megkívánható szinttől igencsak elmarad.

Kimondhatjuk, hogy nincs egyetlen olyan erődítmény sem a Kárpát-medencében, amelyről korszerű, komplex, teljességre törekvő feldolgozás jelent volna meg. Mind az összefoglaló művek, mind a régebbi kismonográfiák elavultak, igen sok köztük a dilettáns munka.

Lássuk, hogy voltaképpen mit is kellene tartalmaznia egy vár adattárának:

1. Az erősség neve, különböző nyelvű névváltozatai;

2. Lokalizáció, elhelyezés a térképen;

3. Építészeti képe, építéstörténete, alaprajzok, ábrázolások;

4. Birtokosok;

5. Tartozékok (jövedelem és fenntartási költségek);

6. őrség (létszáma, fegyverzete, a parancsnokok adatai);

7. A várak harcászati-hadászati értékelése;

8. A vár hadtörténeti szerepe.

A felsorolt pontok közül néhányat szeretnénk részletesebben megvilágítani:

44