Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Csorba Csaba: A magyarországi végvárak adattára
A 2. pont fontosságát külön kiemelnénk. Ugyanis a vár térképen való pontos lokalizálása a kutatás elengedhetetlen feltétele. Mindezidáig az a jellemző, hogy egy^egy tájegység, vagy az egész ország várait olyan vaktérképen ábrázolták, amelyen legfeljebb a fontosabb folyólkat és egyéb vizeket, esetleg közigazgatási határokat tüntették föl, a domborzatot és a korabeli úthálózatot nem. Ha a domborzat és az úthálózat nem kerül a térképre, akkor az adott vár építésének, fennállásának szükségszerűsége nem érthető meg, katonai szempontú értékelése is rendkívül nehéz. A várkutatás nem íróasztali munka, ahhoz nem elég még a részletes régebbi, illetve újabb katonai vagy egyéb térkép, elengedhetetlen a helyszín személyes bejárása. A 3. pontban említett alaprajzok és egyéb ábrázolások értékelésének fontosságára is szeretnénk felhívni a figyelmet. A XVI—XVII. században készült hadmérnöki alaprajzok és tervek többnyire megbízhatóak, jól használhatók. De ne feledkezzünk meg a hozzájuk tartozó leírások közléséről, illetve használatáról sem. Amiben óvatosnak kell lennünk, az az olykor fantasztikusnak tűnő tervek kérdése. A tervek ugyanis ritkán valósultak meg, s amit kiviteleztek, azt is többnyire az eredeti elgondolástól eltérő formában. A két legnagyobb arányú hadmérnöki felmérés-sorozat a XVI. században Turco, a XVII. században Leuckharden nevéhez fűzűdik. A legfontosabb várakról több tucat, olykor százat meghaladó ábrázolás készült a XVI—XVII. században. Ezek röplapokon, könyvekben stb. jelenték meg. Többségük — néhány kivételtől eltekintve — fantáziakép, részleteiben teljességgel használhatatlan. Viszont látványosak, ezért nemcsak az ismeretterjesztő, hanem a tudományos kiadványokban — ma is — lépten- nyomon találkozhatunk velük, míg a kevélsbé látványos, de hiteles ábrázolások csöndesen szunnyadnak a Magyar Történelmi Képcsarnok szépen gyarapodó gyűjteményében vagy egyéb intézmények adattárában, térképtárában. Tele vannak könyveink és folyóirataink képzeletbeli csataképekkel, hamis katonai ábrázolásokkal, hadvezérek és uralkodók elképzelt portréival. Ügy tűnik, a kutatók nehezen tudnak beletörődni abba, hogy bizonyos korszakokról, eseményekről, személyekről nincs hiteles ábrázolás. Az 45
