Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Csorba Csaba: A magyarországi végvárak adattára

el Gerő László, illetve a bizonyos tekintetben elődjének tetkinthe- tő Pataki Vidor munkássága révén. A várak szempontjából is korszakos vállalkozásnak számít Benda Kálmán tiszti címtár kísérlete (149 várra tartalmaz ada­tokat); a Művészettörténeti Kutató Csoport adattárában őrzött, az 1526 előtti oklevelekről készített regesztagyűjtemény is hatal­mas előrelépést jelent. A tervezett művészettörténeti bibliográfia cédulaanyaga — szintén a kutató csoportnál — talán a legtelje­sebb várbibliográfiának számít. Az eddigi magyarországi várkutatás jellemzője, hogy egy adott korszak valamennyi erődítményének összegyűjtésére sem egyéni, sem csoportmunka keretén belül nem került sor, nem is igen tűz­tek ki ilyen célt. Az átíkutatatlan irdatlan mennyiségű adatanyag miatt erre — bármely korszak vonatkozásában — egyetlen ember egymagában képtelen. Az eddigi kísérletek középkori tekintetben (Engel, Fügedi) erős leszűkítést voltak kénytelenek alkalmazni, ami viszont az általuk adott képet többé-kevésbé érzékenyen tor­zította. A tájegységenként haladó gyűjtés legsikerültebb darabjá­nak Nováki Gyula—Miklós Zsuzsa és Sándorfi György börzsönyi vállalkozása számít. Várak adattárát feldolgozó, hatékonyan működő munkacso­port kialakítása megoldhatatlan feladatnak bizonyult eddig, mun­kahelyi problémák miatt. Az 1970-es évek közepén Nováki Gyula, Marosi Endre, Sándorfi György és Csorba Csaba kezdett közösen ilyen vállalkozásba, majd 1980-ban Marosi Endre helyett Miklós Zsuzsa és Dénes József lépett az önkéntes munkaközösségbe. Utóbbi alkalommal ugyan már sikerült a tagok egyenként több ezres cédulagyűjteményét egyetlen adattárba rendezni, de az adat- kiegészítés az esetleges kiadásra való előkészítés munkája az utóbbi évben igen lelassult. A várkutatás az utóbbi évtizedekben nem a centralizáció, ha­nem a decentralizáció felé halad. Különféle tudományszakok vi­szonylag nem nagyszámú kutatója egymástól függetlenül, s ösz- szehangolás nélkül végzi munkáját, így a gyors előrehaladás, az adatbázis látványos arányú növekedése aligha várható, 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom