Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Csorba Csaba: A magyarországi végvárak adattára
Csorba Csaba A MAGYARORSZÁGI VÉGVÁRAK ADATTÁRA A „végvár” fogalmi meghatározása a szaktudomány számára voltaképpen sohasem jelentett gondot, annál inkább az, hogy egyes várak besorolhatók-e a végvári rendszerbe vagy sem. Aligha egyszerűsíthetjük le úgy a kérdést, hogy azokat az erődítményeket tekintjük végváraknak, amelyeket korabeli törvényeink annak említenek. A XVI. században ilyenformán 114 lenne a végvárak száma, a valóságban ennek a többszöröse volt. Például a török várlánctól viszonylag távol eső Sárospatak várának erődítéséről törvény rendelkezett, s a sokkal közelebb eső Szerencs soha nem szerepel az építési-karbantartási munkák kijelölésénél. A törvény már csak azért sem lehet mérvadó, mert nyilvánvaló, hogy a meglevő, viszonylag szűkös erőforrásokat a legfontosabb zárakra kellett koncentrálni. A török—magyar harcokban a törvényekben említett 114 várnál lényegesen több szerepelt. Természetesen egy végvári adattárnak nemcsak a magyar, hanem a .örök várakra vonatkozó adatok összességét is tartalmaznia kell. Gélszerű továbbá a „végvár” kifejezést gyűjtőfogalomnak tekinteni, nemcsak a tulajdonképpen „várak”, hanem valamennyi XVI— XVII. századi erődítményfajta megjelöléseként is felfogni. Mivel valamilyen formában a török—magyar harcokban a XVI—XVII. században a Kárpát-medence erődítményeinek a zöme szerepelt, továbbá ezen időszak nemcsak a török—magyar, hanem a Habsburg—magyar küzdelmek korszaka is, nem célszerű az ún. végvárakat kiszakítani az erődítmények összességéből. Vagyis helyesebb lenne végvári adattár helyett a Kárpát-medence erődítményeinek adattáráról beszélni. A végvárak, illetve tágabb értelemben véve a török kori erődítmények adattára időhatárának meghatározása nem egyszerű. A kezdő időpont nem magától értetődően 1526. Egyrészt azért nem, mert a végvári harcok kezdete a török—magyar határvidéken egy évszázaddal korábbi időre nyúlik vissza, másrészt a •39
