Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Csorba Csaba: A magyarországi végvárak adattára

török—magyar és Habsburg—magyar harcokban szereplő erődítmények többsége XIV—XV. századi építmény, s így korábbi történetünk sem mellőzhető. Jónéhány vár akad, amelynek XV. századi eredetű építészeti kialakítása sem változott a XVI—XVII. században. Mindenképpen célszerű a XV. századig való vissza- nyúlás, legalábbis a XV. század közepéig. Mivel Csánki Dezső és az ő munkáját folytatók történeti földrajza várak tekintetében is nagyon hiányos (mintegy félezer „várról” vannak e munkákban adatok, ami a tényleges várállomány mintegy 30—40%-a lehet); ez a tény jelentős — de elkerülhetetlen többletmunkát eredményez.

A korszak záró időpontjának felfogható a karlócai béke (1699), de méginkább az 1718. évi pozsareváci béke.

A XVIII. század első két évtizede vonatkozásában azonban nemcsak a törökkel határos délvidék erődítményeire kell korlátoznunk figyelmünket, hanem a Rákóczi-szabadságharc időszakában még fennálló és használatban levő valamennyi erődítményre. Ezzel a háborúval zárul ugyanis a magyarországi várak klasszikus korszaka. A következő korszak már nem a várak, hanem egyértelműen az erődök időszaka.

A kutatás időhatárainak effajta — úgymond — kitolása az adatgyűjtés munkájában nem jelent gondot, hiszen a várakkal ilyen vagy amolyan formában foglalkozó valamennyi tudományág (hadtörténet, régészet, művészettörténet, gazdaságtörténet stb.) egyike sem szűkítette le az eddigiekben sem vizsgálatát a matematikai szigorúsággal mért ún. török korra az egyes erődítmények múltjának feldolgozása során.

Ezdk után az elvi fejtegetések után próbáljuk számba venni, hogy valójában az általunk említett időszakban milyen erődítményfajtákat találunk a Kárpát-medence területén, s egyúttal megkíséreljük a nagyságrendeket is meghatározni:

1. A klasszikus értelemben vett vár (castrum, arx);

2. Várkastély; castellum; (az első két kategóriába együttesen mintegy ezer objektum sorolható);

3. Erődített (sánccal, palánkkal kerített) falvak száma mintegy száz lehetett;

40