Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Varga J. János: A XVI-XVII. századi katonaság szervezetének kérdései. (Különös tekintettel a főúri parancsnokság alatt álló dunántúli katonaságra)

lünk. Kilenc tizedes tartozott még az alakulathoz, mindegyiknek 9 katonát rendeltek a parancsnoksága alá.30

Igen tanulságos ennek a vegyes összetételű, részben főúri, részben királyi fizetésű, de közvetlenül főúri parancsnokság alatt álló katonaságnak a létszámhelyzetét megvizsgálni. Tekintve, hogy a Batthyány-katonaságra vonatkozóan állnak rendelkezésünkre a legteljesebb adatsorok, s azok a török elleni felszabadító háború megkezdése előtt tetőznek, az 1658—1663 közötti évek adatait összesítve határozzuk meg a dunántúli főkapitány vezetésével operáló katonai erő nagyságát. Valamennyi lovas kontingenst figyelembe véve, tehát a szervitor csapatokat (536 fő) a főkapitányságot a hadnagyságokkal (849 fő), a körmendi vicekapitányságot (137 fő), valamint a csákányi és szentpéteri lovasokat (160 fő), továbbá az „ország lovasai”-t (150 fő) összesítve 1832 főt kapunk. Ha ide számítjuk az „ország gyalogjai’-t (100 fő) és a 7 vajdaság 350 főnyi katonaságát, akkor előttünk áll az a 2282 főből álló haderő, amellyel a dunántúli főkapitányi tisztséget viselő Batthyányak a XVII. század közepétől rendelkeztek.31

Ennek a katonai erőnek a jelentőségét akkor mérhetjük fel igazán, ha összehasonlítjuk néhány jelentősebb dunántúli végvárnak a XVII. század közepéről fönnmaradt létszámadatával. A győri főkapitányságban 1650 körül készített összeírás szerint Győr, Tata, Pápa, Keszthely, Csobánc, Csesznek, Veszprém, Vázsony, Tihany, Szigliget váraiban együttesen 1075 lovas és 1350 gyalogos, összesen 2425 végvári vitéz szolgált. Valamivel korábban az 1630— 1640-es években végeztek hasonló felmérést a török kézen levő Kanizsa ellensúlyozására kiépített végvárvonal 16 erősségében, közöttük Egerszegen, Kiskomáromban, Lentiben, Zalavárott, Pölöskén, Kapornakon, Szécsiszigeten, Egervárott és Szentgróton. Eszerint a zalai—vasi végeken 883 lovas és 1220 gyalogos,, összesen 2103 főnyi őrség igyekezett útját állni a török beütéseinek.32

A Batthyányákéhoz hasonló katonai erővel — a Zrínyieken kívül — az Esterházyak rendelkeztek a Dunántúlon. (A Zrínyi-testvérek parancsnoksága alá tartozó katonaság létszámát Perjés Géza 2000 főre becsülte.33) Noha Esterházy Miklós és Pál nádor iratai között mindössze 6 olyan föl jegyzést találtunk, amelyek a pa127