Lénárt Andor: Az egri vár feltárásának története 1949-ig - Studia Agriensis 2. (Eger, 1982)

Függelék - Az egri vár kerámiai műhelyéről (1932-1945)

6. A szerződés akkor válik jogérvényessé, amikor azt a város részéről Heves vármegye Törvényhatósági Bizottsága, a kincstár részéről a honvédelmi miniszter jóváhagyta.

A M. kir. miskolci honvéd vegyesdandár hadbiztossága Illő. szám/ H—1935. számú rendeletével, a Honvédelmi Miniszter 406.509/11—1935. számú rendelete alapján a fenti szerződést jóváhagyta.

Eger város képviselőtestülete az állandó (kulturális ügyekkel foglalkozó) választmány és a pénzügyi szakosztály javaslata alapján a bemutatott szerződést elfogadta, s a felsőbb hatósági jóváhagyás elnyerése céljából a fellebbezési határidő letelte után Heves vármegye Törvény- hatósági Bizottságához felterjesztette, amely azt szintén jóváhagyta.

Tudomásul vette a képviselőtestület, hogy „a megkötött szerződés az összes jogokkal és kötelességekkel a várbeli ásatásokat vezető dr. Pálosi Ervin tanár úrra ruháztatik át.”i

Az egri vár kerámiai műhelye tehát 1932-től dolgozott. Ez év elszámolásáról a polgármesteri iratok között találtunk adatot. Az első (tulajdonképpen fél) évben, mint korábban említettük, jelentésében 1031,16 pengőről számolt el Pálosi.5 Sajnos, a mesterek, munkások nevéről nem találtunk forrást. Nem találtuk meg az elszámolást az 1933. évi termelés eredményeiről sem. Az elszámolások, a várfeltárás egyéb iratai között sem akadtunk még utalásra sem.

Meglepő viszont, hogy a Várásatási Bizottság 1934. évi bevételéből a kerémiai műhely csak 923,72 pengővel szerepelt. 1935-ben azonban 1693,78 pengő a kerámiából származó elszámolandó jövedelem.

Az ugrásszerű emelkedés nyomára és okára egy 1936. szeptember 18-án kelt, az egri városi idegenforgalmi hivatal vezetőjének, Karczos Bélának, a város polgármesteréhez benyújtott elszámolásából következtethetünk.

Ez elszámolásból tudjuk meg először, hogy az Egervári Kerámiai Műhely, — mely időközben cégjelzéses, nyomtatott számlalappal is ren- dekezett már, — üzleti kapcsolatba lépett és szerződést kötött Gádor István0 szobrászművésszel az 1935. októberétől 1936. augusztus 23-ig terjedő időre.

Gádor István szobrászművész a fenti idő alatt az üzemnek 11 darab mintát adott át. Szegletes kulacs, gólyaváza, felrakott váza, virágtartó, kétfajta bonbonier (szentcsaládos és madaras), templomváza, kétféle tányérhamutartó (vár és török), sima hamutartó és bástyahamutartó mintája alapján készítették a darabokat. Ezeket a mintákat a műhely megvásárolta. Egyszer és mindenkorra az ún. limitár tízszeresét fizette érte.7 A limitár mellett az árut Gádor Istvánnak viszonteadásra rendelkezésére bocsátotta.

Pálosi 1938. évi jelentéséhez mellékelt I. sz. kimutatás szerint a megvett 11 db minta limitárának összege 15,15 pengő. — Tehát a mintákért Gádor István 151,50 pengőt kapott. Az adott technikai tanácsokért és művészi vezetésért, továbbá a saját mintái alapján készült tárgyak eladása után a befolyt vételár 5%-a is illette. — Az üzem 1936. szeptember 1-ig 128,50 pengő értékű kerámiát adott el. Ennek 5%-a 6,42 pengő. A helyszíni kiszállásnál Gádor naponta 10 pengő napidíjat, az útikölt138