Lénárt Andor: Az egri vár feltárásának története 1949-ig - Studia Agriensis 2. (Eger, 1982)
Függelék - Az egri vár kerámiai műhelyéről (1932-1945)
séget és szállást-ellátást kapott. Az 1936 tavaszán Egerben töltött egy nap költségeit is szeptemberben rendezték; így járt ezért a napért a vasúti költséggel együtt 30 pengő. Gádor 2 kg mázat adott a műhelynek, á 5, összesen 10 pengőért. — Az üzem tatarozása 1936. szeptember 18-án 203,80 pengő volt. A közben 1935. november 20-, december 10- és december 20-án leszállított áru érékét levonva, az elszámolás végösszegeként az egri vár kerámiai műhelye 86,30 pengőt postautalványon eljuttatott a művésznek.8 Gádor István belépése az üzem művészi irányításába hasznos volt. Élő kapcsolata ideje alatt 3688,95 pengő forgalmat számolt el a gazdasági ügyeket felügyelő Eger Város Idegenforgalmi Hivatalának vezetője, Karczos Béla, akinél a kerámia áru bizománybán volt eladásra.9 Nincs nyoma, hogy a Gádor-korsziak a szerződés lejárta után a művész személyes irányításával tovább tartott volna. Erre utal, hogy az augusztusban lejárt szerződést szeptemberben már egy új követte, — új mesterrel, nevezetesen Demkó József szomolyai fazekasmesterrel. A korábban gyártott termékek mellé új, kelendőbb, olcsóbb tárgy került a műhely terméklistájára. Tiszafüredi típusú falitányérok gyártását kezdhette meg Demkó, — a szerződés szerint „újra”. Ebből arra következtethetünk, hogy korábban is, a Gádorral kötött szerződés előtt is, a műhely fazekasai készítették ezt az ajándékot. Az 1937. szeptember 1-én Pálosi professzor és Demkó József szomolyai fazekasmester között létrejött a szerződés. Eszerint tiszafüredi típusú tányérokat készít a mester. A típusra vonatkozó követelményt úgy fogalmazták meg, hogy annak azok tekinthetők, „amelyek általánosságban megegyeznek azokkal a tányérokkal, amelyek a mezőkövesdi főgimnáziumi múzeumban láthatók”.-Demkó, hogy munkáját megkezdhesse, 100 pengő előleget kapott Pálositól. A tányérokat darabonként 50 fillérért készítette. Kötelezte magát, hogy ilyen terméket csak a várnak szállít, senkinek másnak. Ha vevő keresné nála a tányérokat, azt a vári kerámiai műhelyhez utasítja. Pálosi kötelezte magát, hogy a Demkó készítette tányérokat nem utánozza, senki mással nem gyártatja. Ha e kötelezvényét megszegné, ezer pengő kártérítéssel tartozik a fazekasmestemek. Amennyiben amiatt merülne fel nézeteltérés a szerződő felek között, hogy a gyártott tányérok megfelelnek-e a tiszafüredi jellegnek, úgy szakértőül a mezőkövesdi gimnázium igazgatóját, Újvári Lajost fogják felkérni a vita eldöntésére. Ő ugyanis birtokában van egy tányérgyűjteménynek, s így „a termelés művészi irányítására leginkább hivatott”. ■: Az eladásról és az értékesítésről Pálosi gondoskodott. Az eladott tányérok vételára és eladási ára közötti különbségből levonva a szállítási költséget, az így megmaradt nyereség 1/3-át negyedévenként kifizette Demkónak. Az áru Demkó saját műhelyében készült, azt vagy Mezőkövesden, vagy Egerben vette át tőle a vár-kerámai műhely. 139
