Szilasi Ágota, H.: Országos Akvarell Triennálé. P. Szabó Ernő művészettörténész (1952-2018) emlékére (Eger, 2018)
H. Szilasi Ágota: Az Egri Országos Akvarell Biennálék/Triennálék 1968-2018
1972-ben, a harmadik kiállítás alkalmával kapta meg először a szervezés, lebonyolítás összes feladatát az egri Dobó István Vármúzeum, ahol a szakmai és gazdasági feltételek a rendelkezésre álltak. Kurátorok Ludányi Gabriella, majd Lengyel László művészettörténészek voltak. A kiállító hely pedig hosszú ideig a Gárdonyi Géza Színház aulája volt. A kiállítás-sorozatot jövőt feltételező, új utak keresésére ösztönző szavakkal indította útjára Németh Lajos, a kor kiemelkedő művészettörténésze. Gondolatait aköré a probléma köré építette katalógus-bevezetőjében, hogy a 19. század elejéig visszavezethető, gazdag és nagyon jelentős magyar vízfestészeti kultúránk ellenére ..az elmúlt évek során képzőművészetünk mostoha gyermekévé vált az akvarell műfaja. Perifériára, szinte kiszorított állapotba került...", hiszen az ötvenes évek elején kialakuló kultúrpolitikai elvárások nem kedveztek a párás lágysággal, elmosódott, egymásba omló kontúrokkal, bonyolult, komplex színharmóniákkal dolgozó, külső reflexekből, belső emóciókból, lelki rezdülésekből felépülő, a pillanatnyiságot rögzítő, bensőséges kapcsolatteremtésre építő akvarellfestészetnek. A sokak által érzékelt negatív vélekedések, elsősorban a biennáléknak köszönhetően elhalkultak, elhalványodtak, s nem kis bizonyossággal állítható, hogy az egri rendezvény indikátora volt a kortárs magyar akvarellfestészet kiteljesedésének. Hamarosan lehetővé vált néhány mű megvásárlása is a támogatók, leginkább a minisztérium segítségével, később az NKA támogatásával, így a kiállítások anyagából a múzeum kortárs akvarell gyűjteménye az 1970-es évek közepétől elkezdett gyarapodni, és országos gyűjtőkörrel mára - ugyan sajnos hiányokkal -, de lefedi az akvarellt kedvelő művészek fél évszázadra visszanyúló névsorát. Válogatott anyaga pedig úgy itthon, mint külföldön (Budapest, Miskolc, Hatvan, Szentendre, Budapest, illetve Nantes/Franciaország, Helsinki és Kérni / Finnország, Tartu / Észtország, Kutna Horá / Csehország, Przemisl / Lengyelország, Sepsiszentgyörgy - Csíkszereda - Székelykeresztúr - Gyergyószentmiklós / Erdély] a magyar kortárs akvarellfestészet és Eger város kultúrapártoló hozzáállását reprezentálta egy-egy bemutató alkalmával. Az országos szakfolyóiratok is összegző elemzéseket közöltek a korábbi kiállításokhoz köthetően, mely elemzések bekapcsolták a rendezvényt és az annak helyet adó várost és múzeumot a tudományosan kutatható kortárs művészeti folyamatokba, a kulturális közéletbe. E folyamatosan átalakuló, fejlődő rendezvény a nyolcvanas évek közepén érkezett el egy válaszúthoz, s apró léptekkel indult el a megváltozott társadalmi és gazdasági miliőben afelé, hogy valóban egy műfaj országos reprezentánsa legyen. A rendszerváltás pedig tulajdonképpen stílusváltást is jelentett, bár a forrongó nyolcvanas évek a biennálék történetében is már előkészítették a szabad művészi gondolkodás előretörését. Egyre több fiatal, újszerűén
