Szilasi Ágota, H.: Országos Akvarell Triennálé. P. Szabó Ernő művészettörténész (1952-2018) emlékére (Eger, 2018)
H. Szilasi Ágota: Az Egri Országos Akvarell Biennálék/Triennálék 1968-2018
gondolkodó művész kezdte el használni ezt a sokarcú, sokféle kifejező módot magába olvasztó, de technikaitag is rugalmas-modern festészeti módszert. A biennálék résztvevői is egyre többen lettek. Szervezőként és befogadóként is úgy éreztük, hogy itt most teret kaphat mindenféle gondolat, érzelem, látásmód és vélemény. így professzor úr talán elismeréssel szólna ma is, ha tudhatná, hogy a vízfestészetnek e találkozóhelye napjainkra, a 21. század elejére rangos, a legtöbb hazai kortárs alkotó munkásságát bemutató fórummá szélesedett. A rendszerváltozás után - mint a többi megmaradt biennálé esetében - a politika „markából való kicsúszás'' következtében a biennálék rangja megerősödött, így az alkotók részvétele, esetleges díjazásuk szakmai szempontból is egyre nagyobb elismeréssel járt. A biennálék anyagi hátterének előteremtésében továbbra is ott állt Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata, de az 1990-es évektől a Nemzeti Kulturális Alap is belépett a támogatók közé a lebonyolítás, katalóguskiadás költségein túl a gyűjteménygyarapítás terén is. A díjazottakból 1991-ben megalakult a Magyar Vízfestők Társasága, mely folytonosan bővülő szervezet folyamatos partnere a triennálé egri szervezőinek. Az utóbbi két évtized nagy felismerése volt, hogy az eddigi apró technikai változások immár erős szemléletbeli váltást eredményeztek. Nagyot változott az ábrázolás módja is. Az akvarellre olyjellemző halk szavúságot, puhaságot, derűre-harmóniára vágyódást, nosztalgikus líraiságot, a meditativ szellemiséget... kiegészítik az erőteljesebb, expresszívebb, zaklatott, kívülről ránk törő, vagy belülről fakadó konfliktusok, érzelmi feszültségek, olykor torzult kort vagy lelkivilágot megjelenítő kivetítések, groteszk társadalomkritikák, vagy a magánmitológiákat építgető művészek éppen vízfestékkel megfogalmazott lapjai. Mára, ez a nagyon is innovatív műfaj lényegileg felvette a kortárs művészet ritmusát, és a rendezvénysorozatot mintegy leképező múzeumi gyűjtemény is - az alkalmankénti folyamatos gyarapodással - a magyarországi kortár akvarellfestészet bemutatására jó eséllyel aspirál.
