Szilasi Ágota, H.: Országos Akvarell Triennálé. P. Szabó Ernő művészettörténész (1952-2018) emlékére (Eger, 2018)
P. Szabó Ernő: Előszó az 50 éves évfordulóját ünneplő egri akvarell tárlathoz
P. Szabó Ernő ELŐSZÓ az 50 éves évfordulóját ünneplő egri akvarell tárlathoz Élményfestés - Juhász Nóra, a kiállítás egyik legfiatalabb résztvevője ezt a cím et adta munkájának, amelyre a kisiskolások jellegzetes ákom-bákom betűivel fel is írta: Nyári élményeim. Generációs társa, Kazai Hajnal egy eldobható McDonald's-os poharat örökít meg a maga bugyuta reklámszövegeivel, Metzing Eszter viszont egy éjszakai teregetés felejthetetlen jelenetébe kínál betekintést nézőinek. Nem folytatom a sort, a három név, a három mű is mutatja, hogy a fiatal magyar művészek körében megerősödött az érdeklődés az élet sokszor mellékesnek tekintett pillanatai, kellékei, kulisszái iránt, mintha csak újra szeretnék építeni azt a világot, amelyben étnek. Valljuk be, nincs ebben semmi rendkívüli: nap mint nap erre törekszünk magunk is, többé-ke vésbé elégedetlenül mindazzal, ami eddig történt körülöttünk, vagy, hogy ne foglaljuk el az előkelő idegen pozícióját környezetünkkel, embertársainkkal szemben, elégedetlenül azzal, amit mi magunk tettünk a dolgok változásáért vagy éppen létükben fenyegetett hagyományaink, értékeink megmentéséért. Azt hiszem, jó helyen említem ezt, mert jó ideje a kortárs magyar művészek sem törekednek másra - hasonlóképpen egyébként a világ más részein élő kollégáikhoz - mint helyzetük, művészetük társadalmi szerepének, súlyának újra értékelésére, ahogyan ma divatos mondani, újrapozícionálására. De nem is olyan új ez a törekvés. Fél évszázaddal ezelőtt, az első egri Országos Akvarell Biennálé 1968-as megrendezésekor, Németh Lajos professzor úgy fogalmazott, hogy ..az elmúlt évek során képzőművészetünk mostoha gyermekévé vált az akvarell műfaja. Perifériára,szinte kiszorított helyzetbe került". Pedig, tette hozzá, „az akvarellművészetnek a modern művészetben is megvan a lehetősége, hiszen a dolgok nem a technikánál, hanem a szemléletnél dőlnek el”. Ki tudná ma már megmondani, mi is lehetett a baj a 3T időszakában az akvarellel, ha csak az nem, hogy meglehetősen alkalmatlan volt annak a tematikának a tolmácsolására, amelyet, ha csak ajánlásként is, de még mindig hangsúlyozott a művészetpolitika egy-egy nagy kiállítás előtt.
