Szilasi Ágota, H.: Holló-gyűjtemény a Dobó István Vármúzeumban. Kiállítás Holló László festőművész alkotásaiból. Eger, Dobó-bástya (Eger, 2008)

években a nyugati művészet utánzói közé sorolva mellőzték, a hatvanas évek ablakot nyitogató művészettörténészei pedig szemére vetették, hogy Párizst megjárván mégsem tart lépést az európai művészet alakulásával. Az 196l-es Műcsarnoki kiállítása hozott némi elismerést, s idős korában a művészpályán megkapható valamennyi díjjal kitüntették - Szinyei-díj (1941), Munkácsy-díj (1956), Kossuth-díjas (1961), érdemes művész (1964), kiváló művész (1971), Kiskunfélegyháza (1974) és Debrecen (1975) díszpolgára. Még életében megjelent Koczogh Ákos kismonográfiája (1962 majd 1987), Tóth Ervin monográfiája (1965), valamint rajzait és akvarelljeit összefoglaló munkája (1969), később, főleg a debreceni kutatók - Kiss Zoltán, Módy György, Bíró Katalin, Sz. Kürti Katalin, Egri Mária, Vitéz Ferenc - tanulmányai, Végváry Lajos életművet összefoglaló könyve (1990, 2007), s Vitéz Ferenc által Szent Antal megkísérlése címmel írt, Holló Lászlóról szóló életregény (2002).

Holló László 1887-ben született Kiskunfélegyházán. A nyitott szellemiségű pedagógus családban világra jött, önfejű, saját kis univerzumában élő gyermek legfontosabb tanítója a magyar műveltség egyik legnagyobb alakja, Móra Ferenc volt, kihez rokoni szálak fűzték. Lobbanékony, romantikus természete már fiatalon nyitottá tette a zene és a képzőművészetek iránt, zárkózott, meditáló hajlama azonban megakadályozta abban, hogy kalandok után fusson, hogy látványos, önálló akciókba kezdjen. Még Hollósy Simon müncheni magániskolájáig elvitte a tudásvágy, ahová friss mintarajziskolai (1904-1909) tanári oklevéllel, kiskunfélegyházi ösztöndíjjal érkezett meg 1909-ben. Párizst, ahol 1912-ben Hollósynál készült aktjaival a Salon des Independent kiállításán elismerést szerzett, azonban hosszú távon nem vállalta. Hiába várta őt két év múlva vissza sok barát, műterem, lakás, növendékek - tehát biztos megélhetés -, ő mégis a magányt, az egyéni úton járást eredményező befelé figyelést választotta debreceni társtalanságában.

Azonban ne fussunk ennyire előre, hiszen fontos dolgok történtek vele Münchenben és Párizsban. A budapesti képzéssel elégedetlen ifjú számára München elsősorban Hollósy Simon magániskoláját jelentette. Hollósy ekkorra ugyan már elveszítette azt a vezető szerepét, mely 1896-ban a modern magyar művészet fészkét jelentő nagybányai művésztelep megalapításához vezetett, azonban profetikus erejű személyisége továbbra is vonzotta a fiatalokat. 1902 után nem is ment a plain-air törekvések Nagybányájára, hanem a müncheni iskola megtartásával Técsőre ját növendékeivel nyaranként. Fontosabbnak ítélte a gondolatisággal telített, a személyiségből fakadó, indulati festészetet, a színfoltok dinamikus kontrasztját, a témában rejlő expresszív hevület megjelenítését, a tömörített drámaiságot, mint

6