Szilasi Ágota, H.: Holló-gyűjtemény a Dobó István Vármúzeumban. Kiállítás Holló László festőművész alkotásaiból. Eger, Dobó-bástya (Eger, 2008)
a látott világ objektív elemzését s fénnyel átitatott harmóniáját, vagy érzelmes, elegáns esztétizálását. Ez a kifejezésmód ragadta magával Hollót is, aki rajongott tanáráért. Bár monográfusai nem hangsúlyozzák, mégis valószínű, hogy a bajor főváros általános szellemi hangulata alól Holló sem vonhatta ki magát. A kor életérzésében gyökerezett a naturalizmus illetve az impresszionizmus eszközrendszerével való szembefordulás, egyfajta antipozitivista szellemi magatartás, mely nem csak a képzőművészetben, hanem a filozófiában, a zenében, az irodalomban, az építészetben, a színpadon s a legújabb művészeti ágban, a filmművészetben is jelentkezett. A legtájékozottabb és legérzékenyebb művészek vagy szembefordultak a technikai fejlődésre építő, hamis ragyogásban, finomkodásban önmagát kellető, ám eltorzult polgári társadalom lélekroncsoló viszonyaival, vagy kivonták magukat a kor első világháborúba torkolló ellentmondásai alól és a lélek elidegeníthetetlen birodalmába vonultak vissza. A művészek tehát egyre kevésbé törődtek a külső valósággal, főleg annak szépségével, sokkal inkább a jelenségek átélése izgatta őket. Sokukat megérintette Martin Heidegger egzisztencializmusának dekadenciája, miszerint a lét értelmetlen, abszurd, s az ember szükségszerűen magányos, bele van vetve egy világba, amely saját létét veszélyezteti, s így alapvető életérzése a félelem és a szorongás. München szellemi élete éppen azokban az években volt legpezsgőbb állapotban, amikor Holló oda került. Abban az évben alakult meg a Neue Künstlervereiningung (Az Új Művészeti Társulás). Az alapító tagok - Vaszilij Kandinszkij, Alekszej Javlenszkij, Adolf Erbslöh, Gábriellé Münter - első közös kiállításukra meghívták a francia fauve-oka - Deran, Vlaminck, Van Dogen, Rouait - és a fiatal kubistákat - Braque, Picasso -, s kiállított velük Franz Marc és August Macke. S a valóság szellemi lényegét kereső expresszionizmus világába sorolt „Der Blaue Reiter” művészcsoport 1911-es megalakulása is Holló müncheni tartózkodásának idejére esik. Közelükben működött Paul Klee, s az osztrák Egon Schiele és Oskár Kokoska is, kinek művészetével gyakran vonnak párhuzamot a Holló-kutatók. A francia fővárosban is olyan események zajlottak az 1900-as évek első évtizedeiben, amire a legtöbb művész kíváncsi volt. A magyar művészeket is megérintette a mozgolódás, így Gauguin 1905-ös budapesti kiállítása, vagy a Franciaországot megjárt magyarok - a nabik között számon tartott Rippl-Rónai József, majd a fauveokkal kiállító Czóbel Béla - munkásságára is hevesen reagált a hazai művészvilág. Szinte naprakész információkkal látta el az érdeklődőket a Lyka Károly által szerkesztett Művészet című folyóirat. Münchenbe eljutó információk alapján Holló érdeklődését még inkább felkeltették a sokszínű változások, így 7
