Pandula Attila: Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a régi Magyarországon (Eger, 1989)

Előszó

ELŐSZÓ A magyar büntetőjog történetének tárgyi emlékeire, így az egyes büntetésvégrehajtási módok korabeli ábrázolásaira, a feudális Magyarország börtönügyi történetére a jogtörténettudomány eleddig igen kis figyelmet szentelt. Vajna Károly munkálkodása is folytatás nélkül maradt, sőt az általa összegyűjtött forrásanyag rendszerezett tudományos feldolgozására, szintetizálására sem akadt vállalkozó. Azt pedig felettébb sajnálnunk kell, hogy e jeles előd által föltárt muzeális értékű anyag jó része megsemmisült vagy eltűnt tudományos látóhatárunkból. Aligha kell ugyanis hangsúlyoznunk, hogy ezeknek birtokában a magyar büntetőjog feudáliskori gyakorlatának árnyaltabb láttatása, bemutatása mennyivel könnyebb volna. Napjainkban, a hazai jogtörténettudomány megújulásának éveiben, okkal remélhető, hogy e tudományterület munkásai a hazai büntetőjog történetének terén is jelentős eredményeket érnek majd el. Űj dokumentumok látnak napvilágot, az elődök eredményeinek felhasználásával jelentős szintézisek születnek. E remélhető folyamatnak első Ígéretes próbálkozása a jelen kiállítás, amely a büntetőjog tárgyi emlékei egy részének bemutatására tesz kísérletet, elsősorban rekonstrukciók, másolatok segítségével. A tisztelt érdeklődőt olyan sajátos tárlatra invitáljuk, amely a büntetőjogi fejlődéstörténet legjelentősebb csomópontjainak érzékeltetésére vállalkozott. Egy traktusban pedig összeállítás látható azokról a rabokról, akik a kor hazai és külföldi börtöneiben sínylődtek. A vállalkozás, amely a letűnt századok történetének izgalmas fejezeteit legkevésbé sem szokványos nézőpontból közelíti meg különösen hasznos lehet, ha ösztönzést ad az esetleg még itt-ott fellelhető tárgyi emlékek, dokumentumok összegyűjtése, megőrzésére, s ebben nemcsak néhány historikus, de valamennyi honfitársunk szerepet vállalhat. Révész Tamás egyetemi docens (ELTE) * A kiállítás szaKmai és kivitelezési munkálatait 1986 elején kezdtük meg, az egri vár addig kihasználatlanul álló ún. Nagypincéjében. Első ütemként az Egri 212. sz. Szakmunkásképző Intézet tanárai és diákjai társadalmi munkában kiépítették a villanyhálózatot. A szakmai elképzelések megvalósításához nagy segítséget kaptunk Temesváry Ferenc tudományos főmunkatárstól, aki hasznos tanácsain túl szervezte és irányította a műtárgymásolatok készítőinek tevékenységét. A kiállításon látható rekonstrukciók, másolatok Győri Gábor, Jeges András, Pászti János budapesti, valamint Kozák László és Nagy László egri restaurátorok, illetve mesteremberek alkotásai. Nagyon sok tárgyat és i'otónegatívot kaptunk a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumtól, melyek azonban