Pandula Attila: Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a régi Magyarországon (Eger, 1989)

Megbélyegzés - Fogvatartás, börtönbüntetés

— 23 — Egerben is ismeretes volt: „erkölcstelen élete miatt ... az Ártatlan Két gyeranekejre nézve mit igazoltatván ... elsőben az Város Háza előtt három üléssel, második helyen az Dávid Kutyánál, harmadszor az Külső Kapunál az hóhér által megh vesszőztessék és öröké az Váróstul... az be jöveteltől továb élete Vesztése alatt ki csapattatik" (Eger, 1701). Megbélyegzés Testfenyítő büntetés, mely enyhébbnek számított, ha a test ruházattal eltakart részére sütöttek bélyeget, tehát az nem látszott. Súlyosabb volt viszont, amikor el nem fedhető testrészre sütöttek jelet. A megbélyegzés a •visszaeső bűnösök megjelölésében játszott nagy szerepet. Ezeket a személyeket ismételt bűnelkövetéskor igen szigorúan büntették. A hamis pénz készítők homlokára, arcuk mindkét oldalára odasütötte a hóhér a hamisított érmet. Az üriszék gyakorlatában általában a lapocka alá sütötték a bélyeget, azért, hogy az elítélt ne legyen örök időkre látható helyen megbélyegezve, mert ez esetleges javulását akadályozta volna. Mellékbüntetésként is kiszabták istenká- / romlásért, vagy paráznaságért „a hóhér homlokára bélyeget süssön, és az városból verje ki paráznasága miatt" (Komárom, 1645). Egerben a tövissel felkarcolt sebet beszórták puskaporral és azt bedörzsölték, így a fekete kereszt soha nem múlt el. „ . .. az hátán keresztet vonván tövissel az Hóhér, holnap ki fogh vezettetni" (Eger, 1706). zettetni" (Eger, 1706). A megbélyegzést még egy 1835. augusztus 1-i helytartótanácsi rendelet is lehetővé tette, a császári és királyi tartományokból kiutasított külföldiek megjelölésére. FOGVATARTÁS, BÖRTÖNBÜNTETÉS A középkorban a börtönök elsősorban a várak legjobban védhető részeiben, az ún. öregtornyokban (azok alsó pincéiben) voltak. Ismeretes olyan megoldás is (pl. a beckói várban), amikor a foglyot egy sziklaháton helyezték el, kitéve az időjárás viszontagságainak. Ha a rab már nem bírta a sanyargatást, akkor levethette magát az alatta levő mélységbe. A börtön előzményeként értékelhetjük azokat az adalékokat, melyek a XVI—XVII. században a várak árkaiban tartott megláncolt foglyokról szólnak, akik a rossz körülmények miatt tömegesen pusztultak el. A feudalizmus időszakát rendkívül könyörtelen börtönviszonyok jellemezték. Az 1673-tól működő pozsonyi vésztörvényszék által elítélt protestáns lelkészek, Berencs várának börtönében való szenvedését így írták le: „a commendáns vetteti őket olyan becstelen nehéz tömlöczekbe, melyeknek a két oldal már régről fogva, s most is pervátaszék volt, melybe hason, térdeken s tenyereken kellett bemászkálni, oly szorosan volt ajtója