Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)

A népesség és települése

hek, az előny igen kevés. Majd észreveszik, hogy az urbárium behozatala óta helyzetük rosszabbodott, ennek megváltoztatására törekednek, azonban Grassalkovich fiai alatt terheik csak súlyosbodnak.

Bizonyos, hogy örökös küzködés az életük, nagy a nyomorúság, öröm semmi. így részben tunyává, dacossá, sorsuk iránt közömbössé válnak. A nemzet fejlődésében helyzetüknél fogva sem vehetnek részt.

Végre 1848-ban egy csalásra szabadok lesznek, részt kérnek a haza sorsának irányításában, a szorongatott hon segítségére önként jelentkeznek. Ezentúl szabadságuk biztosítva van, önmagukat kormányozhatják, megindul a községi fejlődés, verejtékes munkájuk gyümölcsét élvezhetik.

Ez időben, 1846-ban írja le Le Play, francia tudós Hatvan népének belső életét,’ Tiszaparti jobbágy cím alatt. Művében K... hatvani negyedtelkes jobbágycsialáld viszonyait, életét, erkölcsét, lelkületét, lakását, ruházkodását, táplálkozását, va- gyonát, gazdasági felszerelését, munkáját, sorsát igen részletesen és igen optimisztikusam írja le: az akkori magyar jobbágyot összehasonlítja más országok hasonló sorsú parasztjaival, munkásaival és ez az összehasonlítás minden tekintetben a magyar parasztember javára üt ki. Sajnos, a nép szokásait, örömeit, játékait, táncait ő sem írja le, úgyhogy elődeink lelkületét, belső életét alig ismerjük. A monográfia nekünk, hatvaniaknak örökbecsű. *

* A munkásviszonyok reformja.

66