Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)

Zagyvaszabályozás

Zagyvaszabályozás.

A Zagyva ősidőktől, de különösen a törökök alatt és később is a vár, illetve város mellett igen széles, kanyargós mederben folyt és környéke kb. Apctól Jászfényszaruig csupa mocsár és kiöntés. Ez a vár erőssége és védettsége. Sok kanyarulata miatt eliszaposodott a medre. Agya kb. egyszinten van a város szintjével, ez okból sokszor kiöntött. Csak 1826-ban határozta el a megye — bizonyosan a hatvaniak kérelmére —, hogy a Zagyva „reguLatiója” dolgában bizottságot küld ki, amely az üggyel foglalkozzék. A bizottság már ugyanez évben jelenti a megyének, hogy Nógrád megye, bár több helysége határában folyik a Zagyva, nem akar hozzálátni a szabályozáshoz, tehát javasolja, hogy Nógrád nélkül kellene megoldani a kérdést. A megye azt az utasítást adta, hogy ez ügyben hallgassa meg a parti birtokosokat.

Úgy látszik, hogy a töltések nem készültek el, vagy gyengék voltak, mert Hatvant többször elöntötte az árvíz. A bizottság állandóan dolgozott, 1846-ban jelenti: „...miképen Hatvan városának árvíz által gyakorta történni szokott terhes károsodását részint a földesuraságot illető hatvani malom zúgójának (a vám melletti malomról van szó) szerfeletti magas állása, részint pedig a Zagyva vízének rendezetlen állapota idézi elő, hogy tehát az említett zúgónak célszerűbb szerkezete s a kívánt csekély töltésnek készíttetése által a gyakran súlyos pusztításokkal járó árvizektől a nevezett város, úgy az uradalmi előterjesztéshez képest az uraság kastélykertje megmentessék.” Ennélfogva a bizottság véleményezi, hogy a tervezett védőtöltések az uraság költségén készíttessenek el, vagy pedig a víz folyását veszélyesen hátráltató zúgó alkalmaztassák célszerü- leg és a beiszapolt vízmeder is tisztíttassék meg.1

A vita eredményét nem ismerjük, de tudjuk, hogy a hatvaniak folytonosan dolgoznak a partvédelem tökéletesítésén, egyelőre kisebb részletekben. A földesúr és a város között 1873- ban szerződés jött létre, amely szerint a község elvállalta, hogy a miskolci vasúti töltéstől a szőlők sarkáig védőgátat fog emelni. Ugyanez évben elhatározta a község, hogy a „Kismajor1 Heves vm. 1848. évi jk. 1124—6.

167