Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)

Zagyvaszabályozás

nál” védőárát emelendő, amely egyszersmind út is legyen s ennek építésére a közmunkát jelölte ki oly módon, hogy az évi „kéfcszekémapos” fél napot, a „hat gyalognapos” 1 és ^ napot dolgozzon a gátnál. A munka alóli megváltás díját egy szekeresnap után 50, 6 gyalognap után 90 kr-ban szabta meg. 1877-ben egyesek, a község megbízása nélkül ideiglenes védőgátat készítettek Csányi András kertje alatt 106 köböl földdel. Az uradalom (Deutsch örökösök) is védekezik az árvíz ellen és a miskolci vasútvonal kisebbik hídja előtt gátat emel 1874-ben. Végre 1883-ban elhatározza a község, hogy a Zagyva egész hosszában megcsináltatja a töltéseket egyszerre mind a két parton, köbméterenként 30 kr-t fizet a vállalkozónak. A balparti töltést a város készíttette a hatvani malomtól a 11. sz. szelvénynél levő elgátolásig, a jobb parton Hatvan és Boldog határában a Karsai testvérek (Nagytelek és Boldog birtokosai) építették a gátakat a hatvani állami hídtól 6100 méter hosszban. Végül Csányi Ágoston hatvan-sashalmi birtokos 1888-ban engedélyt kapott arra, hogy a hatvani gazdák birtokainak határán, Boldog határával szemben, a balparton töltést emelhessen.

1897 után megalakul a Zagyvaszabályozó Társulat, amely a régi gátak hiányait helyrehozza.

A belvizek és a várárok vizeinek szabályozása 1893-ban indult meg.

168