Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
Ipar
bész, borbély) is mesterember számba ment. Az elősorolt adatokból is látjuk, hogy eleinte a legkeresettebb iparosok telepedtek le , a molnár, kovács, mészáros, később a szabó, szűrszabó, varga, még később, amikor már nyugalom és kisebbfokú jólét van, megjelenik a pék, finomabb süteményével (kenyeret bizonyosan otthon süt mindenki), a német varga, a csizma mellett már cipő is kell, az asztalos, szíjgyártó, végül a fényűzés, a boltos a fűszereivel, pántlikáival, a gombkötő, a díszesebb ruhához való paszomántokkal. Az iparosok egy része elsősorban a földesúr szükségleteit elégítik ki, ahol ilyen urasági iparosról van szó, a kimutatásban levő név előtt rendszerint ott van az „urasági” (dominális) jelző. Iparnak számít az őrlés, a malom; lisztre, kenyérre mindig van szükség, Evlia Cselebi 1666-ban is említi a várfalak alatti szárazmalmot a nyugati oldalon, a külvárosban pedig 3 vízimalmot, amelyek finom lisztet őrölnek. 1713 és 1715-ben egy-egy, 1720 és 1769 között az évenkénti adóösszeírás alkalmával mindig két, legtöbbször három, néha négy malmot írnak össze. Az egyik malom rendszerint száraz, a többi vízimalom. A városi malom kétköves, az urasági háromköves. Az előbbi 1715-ben 50 forintot hoz tisztán, 1720-ban a városi száraz- és vízimalom összesen 54 köböl búzát hoz. 1737- ben a mai malomdülőben levő (Boldog felé) és Recseg aga malmának nevezett városi malom 100 kila (kb. 36 q) gabonát őrölt. A prépostságnak 1723 óta a mai „Papmalom” helyén, a Heréd patakon volt malma és évenként 74 pozsonyi mérőnyi (62.25 literjével) gabonát őrölt, mérőnként 42 krajcámyi őrlési díjért, tehát a malom 31 frt 8 kr-t hozott. Az urasági malom, amely 1730-ban és később is a Zagyva- híd előtt a mai gőzmalom helyén állt, háromköves és 1730-ban tisztán 100 forintot hozott. Egy kétköves vízimalom felépítése és berendezése 1711- ben 250 frt-ba kerül és kb. 30 kila gabona hasznot hoz, amelynek értéke 22 frt 50 d. Egy kila vagy pozs. mérő gabona őrléséért 75 dénárt kellett fizetni, illetve ennyi értékű vámot szedtek.2 Természetes, hogy ezek a malmok nem eladásra őröltek gabonát, hanem csak a lakosság lisztszükségleteit elégítették ki. A másik nagyobb iparág a sörfőzés volt. A főzés joga az uradalomé, de már korán bérbe adja azt. A Rákóczi korszak után rendkívüli mértékben divatba jött a sörfőzés, a sörivás. Hatvanban már 1710-ben van serfőzőház a hídon túl, kb. a mai cukorgyár helyén (hossza 20, szélessége 5 öl, a falak tégla2 Orsz. lt. Urb. et Conscr. F. 30. Nro 70. n 161
