Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)

Ipar

oszlopok közé rakott vályogból vannak). Ez évben bérbe volt adva a főzési jog, minden főzés után a bérlő, ha a saját anyagát használta, 7 forintot fizetett az uradalomnak. Részleteket nem ismerünk. 1726 táján még nagyobb lendületet vett a serfőzés, eleinte conventiós mester főzte azt, később bérbe adta az uradalom a jogot, amely 1737-ben 500 rénesforint hasznot hozott.

A sörfőzés az újabb időben is dívott. Az 1863-i térképen is megtaláljuk a sörházutcát (a mai Verbőczi-utca) és a sörház- közt (a mai Hatvanos-utca); itt, a mai Kaszinó helyén volt a sörház.

A pálinkaégetós mint háziipar 1731-ben már fenáll. Akkor 1 égetőüstöt (ahenum) találunk, 1737-ben már kettőt, a 40-es években hármat, később hosszú ideig csak egyet. Az urbárium már jogot ad minden jobbágynak, hogy saját anyagából (törköly, bor) főzhessen pálinkát. 1780 után igen elterjedt Hatvanban a szeszégetés.

Az iparosok, úgy látszik, hamar elszaporodtak, az akkori eszmeáramlatot követve, érdekeik megvédésére céhbe tömörülnek, szabályzatukat a megyei Sedes Judicaria (törvényszék) 1760-ban, de már előzőleg is és 1763-ban is tárgyalja és ez ügyben a földesurat nyilatkozattételre felhívta, aki már 1760-ban is jóváhagyólag aláírta a coetus mechanicorum (iparoscéh) szabályzatát, úgy látszik azonban, hogy Hatvanban kevés volt az iparos ahhoz, hogy minden ág külön-külön céhbe összeálljon, s azért ügyük csak 1817-ben került dűlőre, amikor Ferenc király a közös céhbe egyesült csizmadiák, szabók, szűcsök, szíjgyártók, vargák és takácsok céhének szabályzatát megerősítette. Ez a közös céhszabályzat a hatvani ipartestület irattárában van és Heves vm. levéltárában levő egykorú másolatának másolata, 49 cikkelyből áll. Szól az inasokról, azok megfogadá- sáról, próbaidejükről, négyesztendei tanulásukról, amelynek kitöltése után a céh az inast felszabadítja, mesterlegénnyé (segéd) avatja. Azután szabályozza a legények kötelező 3 évi vándorlását, amely idő alatt azok alaposan megtanulják mesterségüket. Tilalmazza, hogy a legények maguk között külön szövetséget kössenek és „remekelésre” utasítja a legényt, ha mester kíván lenni, vagyis arra kötelezi, hogy mesterségébe vágó tárgyat hiba nélkül elkészítsen és a mestereknek, a céhnek bemutasson. Azután ünnepélyes külsőségek között felveszik mesternek a céhbe. A mesterek és legények kötelességei közé tartozik a vallásosság és erkölcsös életmód. Tilos más mester munkáját ócsárolni, a céhet károsítani. A céh elhalt tagjainak temetésén részt vesznek. A céh negyedévenként gyűlést tart a helyi hatóság által kirendelt commisárius részvételével, aki a céh összes ügyeit ellenőrzi. A gyűlésen intézik el a céhbeli mesterek és legények között esetleg felmerült ellentéteket. A céh

162