Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
Az egyházi (királyi) tizedek
vagy házat udvarral és pincével igényelhetnek Hatvan városában, a mi polgárainktól, kialkudott bérért, vagy pedig jóindulat vagy barátság címén, és az igy felkért polgártársunk köteles legyen a káptalan urainak és tizedeiéinek szállást, udvart és pincét adni a tizedborok tartására, amely udvarban és pincében ezek a tizedborok évenként összegytijthetők és elhelyezhetők legyenek és azok ott bármikor, főkép szüret idején a mi polgárainknak is és bármiféle idegen embereknek eladhatók legyenek, tekintet nélkül a mi ellenmondásunkra olykópen, hogy úgy a mi polgáraink, mint az idegenek, akik a tizedborok- ból vesznek, ezeket Nagyhatvan városunkból ki is vihetik. Akik pedig a mi polgáraink vagy az idegenek közül a mi területünkön levő saját bortizedjüket meg akarják váltani, azt megtehetik, de más emberek bortizedjeit meg nem válthatják. Egyébként mind a mi földesuraink, mind pedig a káptalan urainak nyilvánvalóbb és világosabb igazsága érdekében, szüret idején az egyes borok, a mi polgárainknak, meg a mi földjeinken szőlőbirtokos idegeneknek termései is Pásztó város szokása szerint a tizedelő és kilencedelő házba szállíttassanak és ott tizedeltessenek és senki a mi polgáraink közül a tizedelő és kilencedelő helyről a tizedelők és kilencedelők tudta és engedélye nélkül, vagy pedig a tizedelendő és kilencedelendő borok teljes és tökéletes kifizetése nélkül eltávozni ne merjen. Ennek örök emlékezetére adjuk jelen levelünket az egri káptalannak, használni szokott pecsétünkkel megerősítve: Kelt Nagyhatvanban 1452 októbr 21-én. Függő pecsét. L. a fényképmásolatot. A mezőváros lakosai — úgy látszik — a bortizedek mikénti beszolgáltatása és a tizedborok eladása ügyében a káptalannal vitában és perben állottak, amelyet az egyezség megszüntetett. Ennek létrehozásában — mint az oklevél mondja — igen nagy érdemei vannak berzeviczei Pohárnok Istvánnak, aki 1405—60 között élt. Nevét gyakran olvassuk a történelemben, Heves megye főispánja is volt, Erk és Saágh hevesmegyei faluban birtokos, leánya, Apollónia, Hatvani Mátyás felesége, valószínű, hogy innen az összeköttetés közte és Hatvan között. A hatvaniak és a káptalan közötti viszály oka az volt, hogy a káptalan nem engedte meg a polgároknak, hogy a dézsmálás megtörténte előtt borukat eladhassák, viszont Hatvan polgárai a tizedbor eladása miatt panaszkodtak valószínűleg azért, mert így a velük való versenyben a bor ára csökkent. A káptalan 1455-ben Hatvan tizedeit 80 aranyforint fejében Besenyey Lászlónak adta át. A káptalan ugyanis a tulajdonát képező borsodmegyei Bogacz (Bogács) nevű birtokát ily összegért fantnevezettnek előzőleg elzálogosította és azután ’ Egri kápt. mit. 8, 2, 3, 2. 10 145
