Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
Adózás
kifosztották a népet, elvették mindenét. Később a kincstár élelmezte, legalább részben, a hadsereget és e célból az elől jelzett törvényekben (1. a táblázatot) a portális adón kívül ugyancsak a portákra, terményadót is vetett ki az országgyűlés a megyékre, a katonaság élelmezésére. Ezt az adót a megye 1665-ig természetben rótta le, később 1671-ig pénzzel váltotta meg, mert attól félt, hogy a török is ugyanezt, szintén természetben fogja követelni. Más években bort, sört, gabonát, lisztet, vágómarhát, stb. vetettek ki adóba a megyére (1. a táblázatot). Ezen szolgáltatáson kívül 1690-től terménybeszolgálta- tast is vetettek ki a megyékre, amelynek árát a hadikincstár az általa megszabott árban, a napinál jóval alacsonyabban fizette meg, a különbözetet természetesen a megye viselte. Ez a különbözet később már oly nagy összegre rúgott, hogy a megye kénytelen volt azt a költségvetésébe külön tételként felvenni (1. a táblázatot 1784-ből, amikor 4000 frt volt ilyen címen beállítva, 1816/17-ben 30.000 frt), ezt hívták deperditának, árkülönbözeti veszteségnek és az 1848-ig és később is fennállott és a katonaság részére szállítandó gabonára és abrakra vonatkozott. A katonaság vonulásakor a jobbágyok a podgyász és ágyú vontatásával is tartoztak, eleinte ingyen, később térítésért. Az elszállásolás, ellátás és előfogatozásról a vármegye polgári — átkelési — biztosa gondoskodott, az ellenkezőkkel szemben katonai végrehajtást alkalmaztak (az előfogat csak 4 lovas lehetett). Tehát a hadiadót majd pénzben, majd terményben, majd a télre elszállásolt, vagy átvonuló katonaság ellátásában kellett megfizetni. II. József 1784-től már nem vetett ki portiókat, készpénzen vett mindent. Elképzelhető, hogy ez a folytonos, mértéket és határt nem ismerő adóztatás pénzben, terményben, élelmezésben, mily súlyosan nehezedett a jobbágyra és különösen az elpusztított községekre, köztük Hatvanra és sajátságos, éppen 1704-ben Rákóczi Ferenc alatt megtagadták a hatvaniak a táborba szállt katonaság élelmezésére kivetett termény és vágóállatok beszolgáltatását,16 úgyhogy a megyegyűlés azt a határozatot hozta, hogy a legközelebbi gyöngyösi vásáron (úgy látszik odajártak a hatvaniak) a hatvaniakat barmaikkal össze kell fogni, kivált a tehetősebbeket és be kell zárni őket. Ez a renitencia súlyosabb következményekkel járt, nyilvánvaló, hogy a hatvaniak ellen elrendelték a katonai végrehajtást. A fejedelem ugyanis a szegedi táborból11 a hatvaniak kérelmére elrendeli, hogy „... amennyivel többet vettek el a 16 Heves vm. 1708—10. évi jk. 44. ’* Heves vm. 1703—10. évi jk. 49. 119