Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
Adózás
akik Heves megyével adóztak, ez éviói külön kezelték. 1715-ben 96 55 55 1719-ben 96 ?5 55 1722-ben 88 55 y) 1723-ban 9534 55 55 1726-ban 526 megyei vagy házi porta. 1727-ben 523 >5 55 55 55 1729-bcn 100 orsz. porta. 1732-ben 548 megyei vagy házi porta. 1741-ben 100 orsz. porta. 55 5» 1743-ban 571*/. megyei vagy « » 1744-ben 57034 55 55 >5 55 1755—56-ban 59734 j5 n 55 55 1763—64-ben 597 » 55 55 1764—65-ben 59734 55 55 55 55 1768—69-ben 59234 55 55 55 55 1771—72-ben 59234 Ti 55 55 55 1780-ban 12334 orsz. porta. ban mindig országos porta szerint történt. 1772-töl újból orsz. p. A pénzügyi igazgatás költsége 1630 körül a jövedelem 7 %-a volt. A porta volt a magyar adózás állandó alapja é* több-kevesebb változtatással 1848-ig állott fenn. Megjegyzendő, hogy az adó sohasem folyt be — főleg nem a hódoltság alatt — a kivetés összegében, hanem a bizonytalan időkhöz képest csak kb. 60 %-ban. Arra nincs adatunk, hogy Hatvan kb. 1514-ig milyen köz- adókat fizetett, bizonyára épúgy viselte az országos terheket, mint más kiváltságos község, 1514-től pedig a jobbágyok módjára. 1544-től a törökök által való meghódításától 1546-ig Hatvan valószínűleg nem adózott magyar részre, mert a törökök ezen időben Gyöngyös vidékén nem engedték meg az adók összeírását, ami érthető, hisz nemrég szállták meg azt a vidéket Valószínű, hogy később is csak nagy nehézségek között fizethette városunk a magyar részre eső adót, amelyet 1546 és 1549- ben és egy ideig később is a püspöki, illetve káptalani tizedekkel együtt az egri várnagy szedett be bizonyára a kamara utasítására.* Ezeket a tizedeket és adókat a hatvani és szolnoki bégektől, a várak és vidékeik kormányzóitól csak bizonyos díjak lefizetése után adott szabadalomlevéllel, ill. engedéllyel szedhették be magyar részre a hódolt területekről, vagy pedig, miután a hivatkozott békekötés alapján ugyanennyi adót a török részre is be kellett adni, a magyar és török közegek azt közösen szedték be és megosztoztak rajta. Tény, hogy a dézsmaösszeírások‘ Szederkényi N.: Heves vm. tört. II. 109, II. 99, 100. 105. 108, 116, 169 112
