Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)

Adózás

ban állandó tételként szerepel a hatvani bégnek az engedélykiadásáért fizetett 1—6 frt, 5—6 köböl bor.

Hatvan az ismert 1546., 1549., 1552. évi adóösszeírásokban nem szerepel, csak az 1553—4. évi számadásokban, amelyek szerint Hatvan, mint a szandzsák székhelye, az 1547-i egyezség szerinti és évenként 32 forintban megállapított adóját kifizette, amely összeg mint hódolt területé, a kivetett adónak a felét képezte,8 a másik felét a török császárnak fizette a város. Szerepel továbbá az 1564. évi adóösszeírásban is Koewrthy (Kürthy) Sebestyén gyöngyösi szolgabíró lajstromában (Hatvan 1872-ig a gyöngyösi járásba tartozott) 23 portával, egyenként 1 fi. 50 d. kivetéssel, 1570-ben pedig 20 portával."

Később, a török uralom végéig, már nem találjuk Hatvant sem az 1647. évi tized-, sem az ismert 1635., 1639., 1647. és 1675. évi adólajstromokban és bizonyos, hogy 1653-tól 1686-ig magyar részre nem fizetett adót, mert a megyei jegyzőkönyvekben ez időben az adófizető helységek között nem szerepel, írekből az adatokból nyilvánvaló, hogy a török kényétől függött az, hogy Hatvan az adóját, valamint a tizedeket és kilencedeket a magyar részre fizethesse. Hatvan török vár lévén, oda a magyar adószedőt be sem engedték.

A törökök kiűzése után 1688-ban a budai hadicommissárius önkényesen 15.430 forintot vetett ki hadiadóban a megyére, amely összegből Hatvanra 350 rfrt esett. 1689-ben a megye, megyei szükséglet címén 58 frt 34 d-t, 1690-ben pedig a hadvezetőség vetett ki a hadsereg téli eltartására 360 forintot Hatvanra. Ez utóbbit az agyongyötrött nép már nem tudta megfizetni, oly nagy volt a szegénység és nyomorúság. A hadikincstár azonban sürgette az összeg behajtását s így a megye az egészet dupla taksa alakjában a birtokos nemesekre vetette ki. Ugyanezen évben hadiadó címén még 200 frt-ot és 1691-ben is ugyanennyit fizetett Hatvan.

1671-ben a hadi- (portális) adót (Heves megyében a hódoltság miatt csak 1690-től) az állandó zsoldoskatonaság ellátására „portiókban” állapították meg s e célból a jobbágyokhoz szállásolják be (kaszárnyák nem voltak) a katonákat. A bécsi kormány megszabja (Regulámén tűm militane), hogy a katonának naponta természetben 2 font kenyér, 1 font hús, 1 itce bor és só (Sal- gamus) jár. A lónak 6 font zab, 8 font szalma és széna. Téli elszállásoláskor még szoba, világítás, tüzelés is járt, ezt „Tach (Dach) und Fach”-nak nevezték katonai nyelven. Ezen szolgáltatások — a kincstár által megállapított — értéke, gyalogos

s 1548. évi XII. 24. te.

• Szederkényi id. m. II. 169, 448, 458, 460. — Acsády I.: A jobbágyadózás 1564—76-ban. 232.

8

113