Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Ódor János Gábor: Árpád-kori temetőrészlet és településnyom a Tolna megyei Koppányszántó határában

ÁRPÁD-KORI TEMETŐRÉSZLET ÉS TELEPÜLÉSNYOM A TOLNA MEGYEI KOPPÁNYSZÁNTÓ HATÁRÁBAN 239 14. sírokban volt egy-egy példány, mindegyik a koponya bal oldalán. Anyaguk rossz minőségű bronz, illetve ónozott bronz. Méretük és kidolgozásuk alapján a korai, 11. századi típusok közé sorolhatóak. Allatfejes karperec Az állatfejes karpereceket a közelmúltban Kovács László tipologizálta (KOVÁCS 1994, 116-138). Tolna megyében a következő lelőhelyeken találták meg ennek a karperectípusnak változatait. Koppányszántó-Homokbánya 1. sírjában két db, sodrást utánzóan öntött, zárt, D metszetű karikával. Szakály-Ürgevár lelőhelyről egy db szórvány, sodrást utánzó formájú, öntött, zárt, D metszetű karikával

6 (ÓDOR 1996,33). Szekszárd-Jobbremete 14. sírjában két darab volt eredetileg, ma már csak az egyik példány van meg, ez sodrást utánzó formájú, öntött, nyitott, D metszetű karikával

7 (HAUGH 1902, 367-369). Szekszárd-Kálváriáról egy db szórvány, sodrást utánzó formájú, öntött, nyitott, D metszetű? karikával

8 ismerünk (WOSINSKY 1896, 1045, CCLX. tábla). Tolna megyei szórványleletek között két állatfejes karperec található: az első sodrást utánzó formájú, öntött, nyitott,

9 a második sima karikájú, öntött, zárt

1

0 (ÓDOR 1996, 40) (8. kép 1-6). Ezeken kívül Kölesd-Réwölgy lelőhelyről van említés egy pontosan le nem írt karperecről. (FEHÉR-ERY-KRALOVÁNSZKY 1962, 50: Nr. 598.). Már Szőke Béla megállapította, hogy az állatfejes karperecek egyes típusai a 10. század második felében megjelennek (SZŐKE 1962, 69-71), J. Giesler szerint ennek a karperecnek a használata all. század második felére megszűnik (GIESLER 1981, 124). A koppányszántói karperecek Kovács László 3b típusába sorolhatóak. Véleménye szerint ez a típus all. század első évtizedeire keltezhető (KOVÁCS 1994,136). Gyűrű Elkeskenyített végű, négyzet átmetszetű bronz huzalgyűrűt a 13. sírban és szórványként találtunk. Átmérőik 2,4 cm, vastagságuk 0,4 cm. A közölt leletek között gyakran találkozunk ezzel a típussal. Utolsó összefoglalásukban Szőke Béla Miklós és Vándor László all. század elejétől a 12. század első feléig keltezik ezt a típust (SZŐKE-VÁNDOR 1987, 75). Vastárgy (nyílhegy?) A 13. sírban a felnőtt váz bal felkarcsontja és a bordák közé helyeztek el egy hosszúkás, háromélű vastárgyat a sírgödör aljára, amely nyílhegy lehetett. Párhuzama Letkés-Téglaégető II. temető 20. sírjából ismert. Ott a bal combcsont külső oldalán volt többek között egy háromágú nyílhegy, de annak élei szimmetrikus elrendezésűek (BAKAY 1978, 97; XLVII. tábla 4). Rendkívül ritka típus, Cs. Sebestyén Károly alapvető összefoglalásában nem szerepel (Cs. SEBESTYÉN 1932, 194-195). A koppányszántói tárgy sírban való helyzete alapján biztos, hogy nem a sírba lőtt nyíllal (TETTAMANTI 1975, 109-110) állunk szemben. Inkább a hegyes, éles vas baj elhárító szerepével magyarázhatjuk a tárgy sírba kerülését. Á nyílhegyet a 10. század végére - 11. század elejére datálhatjuk. Árpád-kori kerámia Az 1. gödörből egy fazék peremtöredékét és a kemence tapasztásának részletéből több fazék töredékét tártuk fel. A kemencéről nem tudjuk, hogy önálló, ún. szabadban lévő kemence volt (MÉRI 1963), vagy gödörházhoz tartozott. Utóbbi a valószínűbb, mert a füstölő kemencéknek általában nincs kitapasztva az aljuk. Szájnyílása a fel nem tárt keleti oldalán lehetett. A kemence feltárt egyrétegű tapasztásában legalább nyolc fazék töredékeit találtuk meg. Az edényeket kormeghatározó jellegzetességeik — homokos és apró szemcsés soványítás, bekarcolt csigavonal és hullámvonal díszítés, az edények peremkiképzése, a perem belső oldalán a hornyolás megjelenése — alapján a 12-13. századra lehet keltezni. Hasonló darabokat a Kárpát-medencéből több lelőhelyről is ismerünk: pl. Dunaújváros-Öreghegyen (BÓNA 1973, 14. tábla), Hács-Béndekpusztán (PARÁDI 1967, 9-13. kép), Tiszaeszlár-Bashalmon (KOVALOVSZKI 1980, 45., 25. rajz). Szólni kell a korabeli javításra utaló töredékekről (7. kép). A hatodik számú fazék felső harmadának válltöredékén és a hetedik számú fazék alsó kéthar-