Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Mráv Zsolt: Aurelius Martialis, nauclerus portus Aeni. Brigetio Kr. u. 3. századi kereskedelmi életéhez
74 MRÁV ZSOLT időtartamának megfelelően — szerény, mindössze 2,86%). 1 5 Nem véletlen továbbá, hogy a Kr. u. 3. század közepe táján egy pfaffenhoffeni sigillaták szállításában is érdekelt hajótulajdonos feliratát éppen Brigetióból, és nem a Duna határ más településéről ismerjük. A borostyánkő-út folytatásaként a Morva (Morava) folyó völgyében futó útvonal, amely a Kr. u. 1. században még stratégiai fontosságú volt, a Kr. u. 3. századra elveszti megkülönböztetettjelentőségét. A barbárokkal való kereskedelem súlypontjának keletebbre való tolódásával funkcióját a Vág és a Nyitra völgyének útvonalai vették át, amelyek szerepe már a westerndorfi (BERKE 1990,68-96, KARTE NR. 18) és később, a pfaffenhoffeni sigillaták barbaricumi elterjedésében is megnyilvánul. E műhely termékei ugyanis éppen erről a területről ismertek legnagyobb számban. 1 6 A pfaffenhoffeni sigillaták quad barbaricumi kereskedelmében tehát a Vág és a Nyitra völgyében futó útvonalak kiindulópontja, Brigetio játszotta a legfontosabb szerepet (2. kép). A településnek a barbaricumi és a Duna menti kereskedelemben elfoglalt kedvező pozíciója, illetve a municipium, a canabae és az itt állomásozó legio által biztosított felvevő piac igen előnyös feltételeket teremtett a kereskedelemmel foglalkozó vállalkozások számára, amelyeket — elsősorban helyi születésű kereskedők — igyekeztek kihasználni. Brigetiónak ebben az időszakban betöltött kiemelt kereskedelmi szerepét mutatja egy másik, ugyancsak szőnyi lelőhelyű felirat is. Az Aurel(ius) Martialis által megrendelt szarkofággal megközelítőleg azonos időszakra, a Kr. u. 3. század második harmadára keltezhető szarkofágot Brigetio municipiumának egy Augustalisa, Titius Domninus páter infelix állította a barbárok által megölt (interfecto a barbaris) fiának, Titus Domninus sive Passernek, a kiváló kereskedőnek (negotianti splendido). Az elhunyt talán egy barbaricumban is működő negotians lehetett (MÓCSY 1962,690). A Kr. u. 170-es években, Iulius Proclus cond(uctor) (octavarum) rabszolgája által Genio commerci(i) et negotiantium szentelt oltár felirata alapján statio tételezhető fel Brigetióban, 1 7 amelyet talán a barbaricumba irányuló kereskedelem megvámolásának céljából hoztak létre. Brigetio kereskedelmi életének a Severus-kor után is zajló viszonylagos prosperitását, virágzását bizonyítja, hogy az említett Titus Domninus sive Passer halála előtt sikeres kereskedelmi tevékenységet folytathatott, továbbá, hogy a Pannoniában igen ritka, kereskedelemhez köthető feliratok közül kettő éppen a Kr. u. 3. század második harmadából és ebből a városból származik. Feltűnő, hogy Brigetióban pontosan a Kr. u. 3. századtól tűnnek fel nagyobb számban nyugati bevándorlók (MÓCSY 1977, 399-402; MÓCSY 1990, 238), amelyek között raetiaiak is képviseltették magukat. Közülük egy municipális hivatalt (Augustalis) is viselt. 1 8 Valószínűleg közvetlen raetiai hatásra vezethető vissza a Kr. u. 3. századi D(is) M(anibus) et perpetuae securitati dedikáció Pannonián belül szinte kizárólag Brigetióra és territóriumára korlátozódó lokális formuladivatja is. Az eddig feltételezettnél valószínűleg jelentősebb nyugati betelepülést talán a lebonyolított áruforgalom és a hasonló, közös kereskedelmi érdekeltségek motiválták. Összefoglalva: A RIU 595 számú, brigetiói lelőhelyű szarkofágfeliratán a feleségét eltemető Aurel(ius) Martialis a korábbi, betűtévesztést valószínűsítő nau(archus) cl(assis) <p>r(aetoriae) feloldási javaslattal ellentétben nem hadihajókapitány, hanem a feliratra felvésett NAVCLER betűsornak megfelelően egy nauclerus, hajótulajdonos volt. A feliraton szereplő -eni végződésű kikötőnév Misenumra való feloldását kizárja az eni szó elé felvésett interpunctió, amely egy Enus vagy Enum nevű, kikötővel is rendelkező települést feltételez. Valószínűbb a brigetiói szarkofágon feltüntetett kikötőnek az Aenus folyó mentén fekvő Pons Aeni vámállomással való azonosítása, amelynek neve forrásokban egyszerűen Enus alakban is előfordul. Ezt a megoldást igazolja, hogy a Kr. u. 3. századra a Duna-vidék legjelentősebb terra sigillatákat gyártó központjává fejlődő, áruit az Inn és a Duna mentén terítő Pons Aeniben egy hajótulajdonos az itt készült terra
