Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Mráv Zsolt: Aurelius Martialis, nauclerus portus Aeni. Brigetio Kr. u. 3. századi kereskedelmi életéhez
AURELIUS MARTIALIS, NAUCLERUS PORTUS AENI 73 sítható (GOESSLER 1952, 2452-2454; DOBÓ 1940, 163). A brigetiói szarkofágon olvasható Enus és a vámállomásként működő Pons Aeni helységnevek azonosságát, a két név azonos hangzásán kívül alátámasztja az a tény, hogy Pons Aeni településnevét — a poetoviói oltár sta(tio) Enensis vámállomás nevének és a Tabula Peutingeriana ad Enum sorának 1 2 tanúsága alapján — Pons nélkül, hangsúlyos e-vel egyszerűen Enusnak is írták, 1 3 továbbá a település — a Raetia és Noricum határát képező, valamint az állomás nevét adó — Aenus folyó mentén feküdt, tehát vízparti település volt, amely kikötővel rendelkezhetett. A kikötő nevének olvasata így igen nagy valószínűséggel a portus [Pon(tis)] (A)eni vagy egyszerűen portus Eni X A formában határozható meg. Ez a megoldási javaslat azonban csak akkor fogadható el, ha igazolható, hogy a Kr. u. 3. század második harmadában egy brigetiói hajótulajdonosnak üzleti érdeke fűződött hajók fenntartásához Pons Aeni kikötőjében. A fontos vámállomásként működő települést vámhatáron való fekvése, az Inn folyón itt felépített híd ( CZYSZ 1976, 101-106) és a dunai piacokhoz való közelsége különösen vonzóvá tette kézművesipari vállalkozások és a termékeikre épült kereskedelem számára. A település fekvéséből származó előnyöket felismerve már a Kr. u. 2. század végén terra sigillata gyártással foglalkozó fazekasok telepedtek meg közelében, a mai Westerndorf környékén, ahol jelentős, exportra gyártó fazekascentrum alakult ki ( KELLNER 1961, 165-203; KELLNER 1963, 5-50; KELLNER 1962-1963, 115-129; KELLNER 1968, 5-72). A Kr. u. 233-as alamann támadás során elpusztult majd teljesen felhagyott Westerndorf! műhely után a tőle két kmrel északabbra fekvő Pfaffenhoffen melletti Kastenfelden létrehozott, egy ideig vele párhuzamosan, de tőle függetlenül, önálló vállalkozásként működő műhely vált egyedüli szállítóvá egészen Kr. u. 259/60-ig, pusztulásának feltételezett időpontjáig (CHRISTLEIN-KELLNER 1969, 76-161; KELLNER 1973; CHRISTLEIN et alia 1976, 1-106; KELLNER 1976, 76-80). A két műhely fennállásának ideje alatt Pons Aeni a Duna-vidék legjelentősebb és legtermelékenyebb kerámiagyártó központja volt, így az itt készült terra sigillaták és egyéb kerámiák szállítása és kereskedelme — a kor viszonyaihoz képest — a komolyabb haszonnal járó vállalkozások közé tartozhatott. Westerndorf és Pfaffenhoffen áruinak terítése Pons Aenitől keletre, az Inn mentére és a Duna folyásirányában húzódó határkörzetre, valamint a folyópart településeire korlátozódott ( GABLER 1985, 18-20; GABLER 1986 101-102). Ebből következik, hogy az edények piacaikra való eljuttatására az Inn és a Duna közvetlen, folyamatos összeköttetést biztosító vízi útját használták. A szállítást pedig kétségtelenül hajókkal bonyolították le, amelyek biztosítása egy hajótulajdonos számára elsőrangú befektetés lehetett. Pons Aeninek a Kr. u. 3. századi terra sigillata gyártásban betöltött kiemelkedő szerepével és a késztermékek vízi úton való szállításával minden probléma nélkül igazolható egy nauclerus gazdasági érdekeltsége Pons Aeni kikötőjében. A brigetiói felirat készíttetője, Aurel(ius) Martialis ezért ebben a kikötőben tarthatott fenn kereskedelmi hajókat, és ezekkel a hajókkal — a vámon átment, szállításra váró áruk mellett — az itt gyártott kerámiák, köztük elsősorban terra sigillaták piacaikra való eljuttatásában vehetett részt. Tisztázandó még, hogy Aurel(ius) Martialis nauclerusként melyik műhely termékeit, milyen piacok felé szállította. A brigetiói szarkofág készítésének idejében, a Kr. u. 3. század második harmadában a két szóba jöhető műhely közül már csak a pfaffenhoffeni műhely működött és gyártott exportra készült terra sigillatákat, ezért Aurel(ius) Martialis többek között pfaffenhoffeni sigillaták szállításával is foglalkozhatott. A pfaffenhoffeni gyár árui kizárólag az Inntől keletre, elsősorban a dunai provinciák, köztük Pannónia területén mutathatók ki. Pannoniában a műhely exportja 90-95%-ban a határkörzetre koncentrálódott ( GABLER 1978, 77-; GABLER 1990, 199), így e műhely termékei a szarkofág előkerülési helyszínének, — a gyár terítési körzetében fekvő — Brigetiónak sigillata anyagában is kimutathatók, (bár a többi műhelyhez viszonyított arányuk — a gyártás
