Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Szalontai Csaba: Észrevételek Keszi Tamás módszertani megjegyzéseivel kapcsolatban

462 SZALONTAI CSABA Miután a dolgozata elején matematikai és számítástechnikai alapkérdésekről ejtett szót, kíváncsi lennék arra a matematikai törvényszerűségre, amely ugyanabban a folyamatban csak a vizsgált anyag egy részére nyújt „első ránézésre" is elfogadható eredményt, a többire pedig nem. 17. Használjon bárki bármilyen kormeghatározási módszert, a hagyományos régészeti elemzésekről akkor sem lehet lemondani. Ez érvényes a horizontális stratigráfiára is. Csak mindig tisztában kell lenni az adott módszerben rejlő lehetőségekkel, korlátokkal és buktatókkal is. Mert hiszen mennyire biztos időrendi adatot nyújt egy felébenharmadában feltárt — mégha kifelé gyűrűsen terjeszkedik is — temető elemzése? 18. Végezetül, ami az én számomra a legfontosabb: a hivatkozott előadásomban, majd annak írott változatában egy kísérlettel próbáltam igazolni azt az állításomat, hogy a szeriáció képes arra, hogy matematikai törvényszerűségek segítségével egy adott leletkör relatív időrendjét meghatározza. Az ottani levezetésemből látható, hogy mi volt a vizsgálat előtti kiindulási pont, mi lett a vizsgálat utáni végeredmény. Ráadásul a végeredmény pontosan ellenőrizhető a tudásunk által. Ezek után ismételten megfogalmazom a vitatott állításomat: mint azt a hivatkozott kísérlet is bizonyítja, a szeriáció képes az egyes leletek és lelőhelyek egymáshoz viszonyított időrendjét meghatározni. Úgy vélem, ha a szeriációról vitatkozunk, akkor ne szakadjunk el a valóságtól, hanem ennek a konkrét állításnak a valóságtartalmát vizsgáljuk meg és próbáljuk cáfolni. 19. Aki viszont nem kívánja cáfolni, azt — remélhetőleg — a táblázatok győzik meg ennek a hasznosságáról. Befejezve Keszi Tamás megjegyzéseire szánt válaszomat, néhány dologra szeretném még felhívni az olvasók figyelmét. Természetesen nem tagadható, hogy számos kérdéssel nem tud mit kezdeni a szeriáció. Ilyen pl. a férfi- és női sírok kérdése, azok szétválasztása. Továbbá, a szeriáció csak azokkal az adatokkal tud dolgozni, amelyek rendelkezésünkre állnak, és amelyeket a szeriáció működési szabályai szerint fel tudunk használni. Ez azt jelenti, hogy mindenképpen szükséges egy előválogatás a vizsgálandó leletek és lelőhelyek között. E válogatás eredményeképpen mindig lesznek olyan leletek, amelyek bármilyen szépek és gazdagok is, egyediségük miatt nem lehet őket a szeriációban felhasználni. Ez nem kizárólag a szeriáció sajátossága. Ha ugyanis nem a szeriáció segítségével vizsgálunk leletegyütteseket, régészeti horizontokat, akkor sem tudjuk az ilyen leletet teljes mértékben felhasználni. Ugyanis az adott tárgyról természetesen rendelkezünk valamiféle tudással, mely alapján el tudjuk helyezni az adott korszak relatív időrendjében, sőt nagy valószínűséggel még az abszolút időrendben is. Azonban ha két, vagy több leletegyüttest vizsgálunk, és arra keressük a választ, hogy a vizsgált leletkörökben milyen típusok fordulnak elő, illetve az adott típusok hol találhatók meg, ebben az esetben sem tudjuk felhasználni az egyedülálló lelettípust. Nincs ti. párhuzama az adott leletkörben, ezért nem is vethető össze semmivel. Konkrét példát említve: a karosi II. temető 49. sírjából az aranyozott ezüst homlokdíszt (Révész 1996, 25) nem lehet figyelembe venni a szeriáció során. Ugyanis a lelet párhuzam nélkül áll a hazai honfoglalás kori anyagban (Révész 1996, 60). Annak ellenére tehát, hogy nagyjából tisztában vagyunk a tárgy jelentőségével, értékével, eredetével, sőt még a korával is, a kárpát-medencei honfoglalás kori leletanyag szeriációs vizsgálatából mindaddig ki kell, hogy maradjon, amíg nem kerül elő egy hasonló lelet. Ugyanakkor, ha egyszer valaki az egész kelet-európai steppe (beleértve a Kárpát-medencét is) időrendjét kívánja vizsgálni a szeriáció segítségével, akkor már felhasználhatja ezt a tárgyat is, ugyanis a keleti párhuzamok ezt megengedik. Hogyan tudjuk a hagyományos régészeti módszertan segítségével a fenti lelet időrendi vonatkozásait felhasználni? Ha csak a kárpátmedencei honfoglaló leletanyagot vesszük figyelembe (vagyis szándékosan nem veszünk