Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Szalontai Csaba: Észrevételek Keszi Tamás módszertani megjegyzéseivel kapcsolatban
ÉSZREVÉTELEK KESZI TAMÁS MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEIVEL KAPCSOLATBAN 461 tét ennek ismeretében fogja értékelni a módszer. Attól viszont, hogy az egyetlen különböző lelete alapján kimozdítja az adott halmazból, még nem szakítja el attól teljesen, hiszen ott marad az a többi szomszédságában (a halmaz mellett), és a térbeli közelségük egyúttal az időrendi közelséget is érzékelteti. 14. Valószínűleg maguk az ellenzők szeretnének egy olyan tökéletesnek vélt programot kritizálni a szeriációban, amire a szeriáció használói soha nem tettek még célzást sem. Elvárják tőle, hogy „nemi, életkori, szociológiai-vagyoni és etnikai különbségeket" jelenítsen meg. Akik ezt várják tőle, azok nincsenek tisztában azzal, hogy a szeriáció kizárólag a tárgyak előfordulásával foglalkozhat. Hol mit találtak, az ez alapinformáció. Természetesen nem láttathatja és érzékelheti a fenti tulajdonságokat, mert nem is lehet erre képes. Kizárólag a tárgyak előfordulása lehet döntő a szeriációban. Ha valaki ennél többre vágyik, akkor a szeriáció eredményét megpróbálhatja olyan szubjektív fogalmakkal is értelmezni, mint többek között a „szociológiai-vagyoni és etnikai különbségek". Mellesleg a régészeti szakirodalomban számos olyan tanulmányt tudunk említeni, amely ezekkel a szubjektív fogalmakkal operál, ebből szoktak olyan „szakmai" viták születni, amikor a vitázó felek legfőbb érve az, hogy „én úgy érzem az a tárgy korábbi, mint a másik". A szeriációs táblázat olyan csoportokat alakít ki, amelyeknek vannak közös elemei (a tárgyak). Ezek a csoportok lehetnek viseleti csoportok, hiszen azonos, vagy közel azonos tárgyakat használtak. Ebből következően éppenséggel lehetnek etnikai csoportok is, hiszen nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy az adott tárgyi kultúrát egy adott etnikumhoz köthetjük — eltekintve az olyan tárgyaktól, amelyek egyszerre több etnikumnál is jelen vannak. Természetesen lehetnek időrendi csoportok is, hiszen azáltal, hogy köztük vannak tárgyazonosságok, azt feltételezhetjük, hogy időben igen közel állhatnak egymáshoz. Még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy a szeriáció az adott leletegyüttesek egymáshoz való időrendi viszonyát ábrázolja. Keszi Tamás — legalábbis a kritikai véleménye alapján — nem tudja elfogadni azt a tényt, hogy egy adott közösségen belül egy kisgyermek viseleti elemeinek kombinációja (leletegyüttese) korábbi vagy későbbi lehet egy másik — idős — egyén viseleti elemeinek kombinációjánál (leletegyüttesénél). 15. Keszi Tamás 3. jegyzete igazolja leginkább a módszer lényegének teljes mértékű félreértelmezését. Itt ugyanis maga esik saját csapdájába, akkor, amikor a következőt állítja: azért, mert két leletegyüttesben vannak azonos tárgyak is, de a két leletegyüttes a leletkombinációjuk miatt egymástól távol került a szeriációban, tulajdonképpen „simán" lehet egykorú is. A Szerző szíve joga ebben hinni. A szeriáció sem állítja ennek ellenkezőjét. Ugyanis nem lehet meghatározni a köztük levő időrendi különbséget. Csak annyit tudhatunk, hogy az egyik leletegyüttesben vannak olyan tárgyak, amelyek megvannak olyan csoportokban, amelyek távolabb állnak, s ezáltal „időben" távolabb kerültek egymástól. 16. Végső soron a vita egyik szelete arról szól, elfogadhatóak-e a kapott szeriációs eredmények. Erre több esetben Keszi Tamás is igennel válaszol (pl. 4., 5. jegyzet), sokszor azonban éppen ugyanabban a mondatban, vagy gondolatmenetben — egy-egy tárgyat, vagy sírt kiemelve — kérdőjelezi meg a kapott eredmények elfogadhatóságát. Máshol megjegyzi, hogy ,,az ugyan bizonyos, hogy a táblázat elején és végén szereplő sírok között kronológiai különbség van, de hát ezt általában első ránézésre el lehet dönteni". Ebben az állításban tehát látható, hogy még Keszi Tamás számára is tud elfogadható eredményt produkálni a szeriáció, hiszen ő ránézésre is meg tudja annak valóságtartalmát állapítani. Sajnos azonban következő mondatából az is kiderül, hogy erre csak a táblázat két végén képes a szeriáció, ami pedig középen van, az mind hiábavaló, vagyis „ a régészeti leletanyag jellege következtében ennyire megbízhatatlan", éppen ezért teljesen felesleges.
